Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Hermann Róbert: Szabó Samu honvédszázados emlékirata a 47. honvédzászlóalj történetéről

a szomszéd helységben lenni állított németek ellen indultunk. Az ellenség Vinga falunál volt, - az ütközet megkezdetvén, zászlóaljunk ismét a balszárnyon első állásba rendeltetett. Két század csatárláncba osztatott fel. Mi egy erdőt tartottunk, s én egy századdal a csatárok segítségére küldettem segédcsapatnak. Erdőben lévén, századommal egészen a csatárokhoz mintegy 10 lépésre mentem; - az ellenség rendben előnyomult, s egyszer jobbról hozzá a 26-d. vagy 34-d. zászlóaljat futni, s a vadászoktól űzni látom, melyre a századdal tüstént azokra tüzeltettem, s így a vadászokat - kik közül kettő tüstént elesett - visszariasztottam, - az elfutott zászlóalj mégis többé vissza nem jött, - ellenben az ellenség mindinkább előre nyomult, s csatárai hozzánk már alig voltak 20 vagy 25 lépésre. Zászlóaljunknak balszárnya már parancsot kapott a visszavonulásra, de hozzánk nem jött parancs - meleg volt odajönni a nyargoncoknak -, s mi csak tartottuk magunkat, s egy legényem mellettem lett áldozatja a parancsolat nem kapásnak. Szép halállal halt meg, a golyó szíven találta, még csak egy jajszót sem mondott. Mindenfelül eltávozván már mellőlünk, a legénység is zavarogni kezdett, s nem csuda! 20 lépésre az ellenség, s mi kevesen magunkra hagyatva; azért mi is visszasiettünk, - s a táborral együtt rendbe visszavonultunk Újaradhoz, hol megállottunk, s az ellenség is tovább nem üldözött, s mindkét részről az eló'őrök kiállíttattak.121 Estvefelé többen az előőrökön túl lovagolva, ellenséges tisztekkel jöttünk öszve, velők barátságosan beszélgetvén, elválásunkkor azt mondották, hogy „kössünk már egyszer békét.” Ok is megunták már a sokát [sic!], jobban, mint mi, mert ők csak zsoldért szolgáltak.

Még aznap estve felé megjött a 3-d. és 7-d. hadtest is, azt hittük tehát, hogy másnap visszaadhatjuk a kölcsönt. Mintegy 8 óra felé azomban mindannyian visszavonultunk Újaradon és a Maroson által a vár mellé táborba. Éjfélben pedig megindultunk Világosra.122 Ekkor már mint bizonyosat beszélték, hogy Görgei leteszi a fegyvert minden föltétel nélkül. Sokan nem hittük. Aug. 12-kén mintegy délben Világoshoz értünk, s táborba szállottunk. Estve felé csakugyan tudtunkra

121 A németság-űjsági ütközetre lásd: Máriássy János 1999. 197-198. és 237— 238. p. és Egressy Ákos 1893. 147. p.

122 1849. augusztus 11-én.

166