Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Molnár András: Főadószedőből alkotmányos alispán: Koppány Ferenc (1792–1866)

ségével. Mivel Koppány 1854 folyamán több alkalommal sürgette, illetve megpróbálta számon kérni az évek óta húzódó szabályozás befejezését, és arra mind az érintett földbirtokosokat, mind a munkálatokat végző mérnököket és „berekásó” mestert határozottan felszólította, erélyességével többek érzékenységét és érdekeit sértette. A zalaegerszegi városi tanács 1855. április 18-án panaszt tett ellene az egerszegi járási szolgabírói hivatalhoz címzett beadványában, amely szerint Koppány, mielőtt a szabályozás állásáról kellő felvilágosítást szerzett volna, „ferde feljelentések folytán helytelenül a várost” vádolta. Koppány az egerszegi járási szolgabírói hivatalhoz eljuttatott, Zalaegerszegen, 1855. április 21-én kelt válaszlevelében kijelentette: „Én mindenkivel békében kívánok élni, és így nagyon fájlalnám, ha öreg napjaimban éppen szülőföldem lakósival, és így az érdemes városi tanáccsal is viszálykodásba kellene keverednem; s miután tapasztalom, hogy működéseim az érdemes városi tanácsot inkább sértik, mintsem annál elismerést találnának, ennél fogva, polgártársaimmal jövőben is jó egyetértésben élni óhajtván, az oly foglalatosságoktól, mely későbben talán még gyűlölséget is idézhetne elöl, visszalépve, a Válicka szabályozására felügyelő választmány elnökségéről ezennel lemondok”.113

Koppány Ferenc 1857. márciusi visszalépésének másik - valószínűleg közvetlen - kiváltó oka az előző év decemberében történt aránytalan és igazságtalan katonai beszállásolás miatti felháborodása lehetett. Koppány 1856. december 7-én amiatt folyamodott Bogyay Lajos cs. kir. megyefőnökhöz, hogy távollétében, december 6-án egerszegi házának egyik szobájába egy katonatisztet, a női cselédszobájába annak szolgáját, a férfi cselédszobába egy katonát, lóistállójába pedig három katonalovat szállásoltak be, így rokonait nem fogadhatta, cselédjeit a lánya házában, lovait pedig más istállójában volt kénytelen elhelyezni. Koppány szerint egy házat ennyire megszállni, amikor az egész városban csak egy félszázadnyi katonaság szállásol, még ostromállapot alatt sem volt szokás, „ha csak büntetésből nem”. A volt főadószedő értesülése szerint a városi elöljárók ügy nyilatkoztak, hogy mivel Zalaegerszegen ő a legnagyobb birtokos, a terhet is ő viselje a legnagyobb mértékben. Koppány elismerte ugyan, hogy 97 hold bir113 ZML Megyefőnöki ir. 1855. XIII. C. 4064.

113