Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Molnár András: Főadószedőből alkotmányos alispán: Koppány Ferenc (1792–1866)
toka a legnagyobb Zalaegerszeg határában, ám határozottan leszögezte, hogy adót is nagyobb mennyiségben fizet, mint a kisebb birtokosok, lovait pedig kénytelen fuvarba küldeni akkor, amikor az olyan zalaegerszegi kereskedők, akik az ő birtoka árát tízszer vagy húszszor is kifizethetnék, negyedannyi adót sem fizetnek, mint ő, előfogato- kat pedig sohasem szolgálnak, így ő, aki teljesíti polgári kötelességét, hasznosabb tagja az államnak, mint azok; ezért inkább azokat kellene jobban terhelni. Azt is állították a városi elöljárók, miszerint Koppány Ferenc attól kezdve, hogy elkészült a háza, nem tartott katonát. (1848 előtt ez a kötelezettség csak a nem nemeseket terhelte.) Koppány ezt a hamis állítást az alábbiakkal cáfolta: ostromállapot alkalmával (1849-től kezdve) gyakran 12, általában pedig 6 ló volt egyszerre nála beszállásolva, aminek 1851-ben az lett a következménye, hogy saját marhái télen kiszorultak az istállóból, és kilenc közülük elpusztult. Koppány számtalanszor adott szállást tiszteknek, és mellettük még két, némelykor pedig három lovas vagy gyalogos katonát is beszállásoltak hozzá, mialatt Zalaegerszegen katonaság állomásozott. 1856-ban, amikor a Nagykanizsán állomásozó dzsidásezred gyakorlatozás közben átvonult Zalaegerszegen, egy századosnak és két katonának, valamint azok lovainak is kénytelen volt szállást adni; ezután adósa is maradt a városi elöljáróság a szállásbér fejében járó pénzzel. A volt főadószedő becsületszavára állította, hogy mióta katonát tartani kénytelen, Zalaegerszegen senkit sem terheltek nálánál jobban a katonai beszállásolással. Koppány Ferenc azt is igazságtalannak tartotta, hogy azok a zalaegerszegi háztulajdonosok, aki bérbe adják házukat a tisztviselők számára, mentesülnek a katonai beszállásolás alól, s helyettük mások viselik e terheket. Az ilyen háztulajdonosok fogadjanak a katonáknak a vendéglőben vagy máshol szállást, úgyis elég szerencsések, hogy házaikért haszonbért kapnak - javasolta Koppány, hozzátéve: „én is örömöst kiadnám házamnak csak egy részét is haszonbérbe, ha arra szükségem nem volna; akkor a haszonbér húzása mellett a városi elöljáróság mostani elve szerént még a katona bészállítástól [értsd: beszállásolástól] is ment lennék”. A volt főadószedő a fentiekre való 114
