Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)
Egerszeg végvár és prezídium
bontakozik ki, amelybe déli irányból, a várárkon átívelő' hídon és a kettó's kapuművön keresztül lehetett bejutni.138 A kúria belső térelosztására vonatkozóan forrásaink sajnos hallgatnak. Az emeleti helyiségek egyike volt „az Úr hímes szobája”, amely a nevéből következőleg az építmény legimpozánsabb lakrésze lehetett, míg a „Szenes ház” alighanem korom borította faláról kapta nevét. Ablakait 1597-ben, Pozsonyban készíttetett táblákkal üvegezték be.139 Az emeletre helyezhetjük továbbá a számtartó szobáját, valamint egy nagyobb helyiséget (palota), de szobát alakítottak ki a konyha felett is. Ezek egyikét egy Regedéből hozatott „kemencének való zöld kályhával” fűtötték, míg egy másik szobában parasztkemence ontotta a meleget.140 Tudjuk azt is, hogy a belső kapunak ugyancsak volt egy szobaként lajstromozott felépítménye. Bizonyosan a földszinten alakították ki a két pincét, amelyeket méretük alapján (kis, illetőleg nagy) különböztettek meg, valamint a konyhát. Nyilván itt kell keresnünk a végvár elmaradhatatlan tartozékát, a börtönt is, furcsa mód azonban a várleltárak egyike sem utal annak létezésére. A fegyvertár funkciója sejtetni engedi, hogy azt - érthető okokból - a vár alsó szintjén rendezték be. Tudjuk továbbá, hogy az épület udvarán egy kűtból lehetett vizet nyerni, amelyhez egy kővályü is tartozott. A vár sarokvédművei közül csak a Felső-bástyát, másként Górét, a Szenesbástyát, illetve a Porkoláb-bástyát tudjuk név szerint is megnevezni, lokalizációjuk azonban sajnos továbbra is bizonytalan. A 17. században a prezídium fa-föld védműveinek rendszeres karbantartása megsokszorozta a korábban csak a végvár javítására fordított munkaerő-szükségletet, amit az országosan 12 napban limitált ingyenmunka kötelezettség, az ün. gratuitus labor volt hivatott biztosítani. Az 1630. évi országgyűlés a Batthyány család birtokkomplexuaz annak a tőszomszédságában álló szentegyházat tették volna védhetővé. ZML ZKHL Iratanyag. Fasc. 9. No. 516. 138 Az általunk ismert és felhasznált inventáriumok lelőhelyei, illetve keletkezésük dátuma: MOL MKA E 156. U et C 76/17. (1568); Uo. 77/13. (1572); Uo. 46/74. (1587). közli Müller, 1976. 35-41.; Uo. 47/77. (1601); Uo. 46/79. (1604). A végvár térelrendezésének ismertetése során nem hivatkozunk külön az egyes várleltárakra. 139GyEL GvKHL Theca I. Fasc. 24. No. 665. 140 Uo. 34
