Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)

Egerszeg végvár és prezídium

mának részét képező, Vas megyei Szentgotthárd, Győrvár, Boldogasszonyfa és Szentiván településeket rendelte Egerszeghez Dobra vár tartozékainak felével, továbbá 12, név szerint felsorolt zalai falut.141 A század folyamán lényegében ezen 19 zalai és vasi település (nagyjából ugyanennyi porta után) szolgáltatott robotot az egerszegi végvárhoz.142 A falvak a prezídium húsz kilométeres körzetében feküdtek, ami valószínűsíti, hogy az ingyenmunkát természetben rótták le. A törvényi szabályozást az tette szükségessé, hogy a veszprémi püspökség tulajdonát képező Egerszegnek ismereteink szerint nem voltak tartozékai, ahonnan ingyenmunkát vehetett volna igénybe. A püspökség birtokai pedig - Nova mezőváros kivételével - zömmel a Balaton északi partvidékén feküdtek.143 Lakóik bizonyára Sümeg kővárának, illetve 1656-tól Tapolca palánkjának karbantartásából vették ki részüket, a távoli végvárváros építésére ellenben aligha kötelez(het)ték őket. 144 145

Az országgyűlési dekrétum lehetőséget adott az ingyenmunka pénzbeli megváltására is, amivel rendszerint a távolabbi települések éltek. így járt el az 1630-tól ugyancsak az egerszegi végház szolgálatára rendelt Kőszeg városának tartománya is, mely évi 300 ft-tal tudta le a kötelező állami robotot.143 Az Alsó-Ausztriának elzálogosított, tucatnyi falut tömörítő, a török-magyar határövezettől távoli uradalom fekvése és gazdasági potenciálja okán a Zala-parti végvárnak biztos bevételi forrást jelentett a korszakban.146 A pénzben történő megváltás azonban visszaélések lehetőségét hordozta, tekintve, hogy a munka

141 CJH, 1900a. 282-285. 1630/3. te. A dekrétumban a települések torzult névalakkal szerepelnek.

142 Az egerszegi végház szolgálatára rendelt települések a következők: Nova, Karácsonfalva, Teskánd, Andráshida, Apátfalva, Bagód, Boncodfölde, Kávás, Hagyáros, Boldogfalva, Besenyő, Bocfölde, Csács, Botfalva, Csatár, Győrvár, Boldogasszonyfalva, Szentiván. A felsorolásból láthatólag hiányzik dekrétumban szereplő Szentgotthárd. MOL P 1313. A herceg Batthyány család k. Török vonatkozású iratok. 248. cs. No. 134.

143 Kredics-Solymosi, 1993. 9-10.

144 MOL A 14. Insinuata Consilii Bellici. No. 253.

145 Ebből 50 forintot Zalavárnak kellett átengedni. CJH, 1900a. 282-285. 1630/3. te.; Uo. 514-517. 1647/153. te.

146 Bariska, 2008. 43-46., 64-73.

35