Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)

Beszolgáltatás, kereskedelem, közellátás

kiekkel szembeni sztereotip előítéleteire. Korlátozták a kenyeret árusító üzletek nyitva tartását, hogy a vidékieknek, a műszak végeztével ne legyen idejük vásárolni. Külön engedélyt kértek a megyei tanácstól arra, hogy a heti piaci napokon a népboltok egyáltalán ne adjanak ki kenyeret.2’7 Egyébként ha a piacon távolról érkezett idegenek jelentek meg, csak akkor engedték meg nekik a vásárlást, ha igazolták, miszerint arra a beszolgáltatásuk teljesítése érdekében van szükségük.

Az 1952. májusi fagykárok mértékének tudatosulása után, újra lesöpörték a dolgozók az üzletek polcait, miközben a sebtében meghirdetett „pultagitációval a felvásárlás ellen” akció, gyakorlatilag zérushoz közelítő eredményt produkált.257 258 A következő évben a liszthiány vált krónikussá. A probléma kezelésére Pék József vb-titkár a Nagykanizsán kialakított gyakorlatot szerette volna meghonosítani a megyeszékhelyen is. Kanizsán minden lisztet árusító boltnak volt egy kiszolgálási körzete, így a máshonnét jövőket elutasították, így akarták megakadályozni a „spekulációs felvásárlásokat”.2’4 Később azt is felvetették, hogy a pártbizottság és a tanács közös erővel próbálja meg elérni a minisztertanácsnál, hogy Zalaegerszeget sorolják át a kiemelt ipari városok közé, a jobb ellátás érdekében.260 Ennek megtörténtét azonban semmilyen adat nem igazolja vissza.

257 ZML MDP Zeg. V. Biz. ir. 1. fcs. 13. ő. e.

258 ZML MDP Zeg. V. Biz. ir. 2. fcs. Agitációs és propaganda ir. 8. ő. e.

259ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1953. február 19. Ugyanekkor Benkó János városi rendőrkapitány más ötlettel állt elő: „Tűrhetetlen állapot, ami a városunkban történik. Nap mint nap egyesek sorban állást szerveznek...Van sok olyan személy, akiknek van lisztjük, de ott állnak sorban...Be kell mondani őket a hangosbemondóba és akkor nem mernek beállni.”

260 ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1954. november 11.

93