Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)

A kisüzemek államosítása és átszervezése

A kisüzemek államosítása és átszervezése A háború után néhány évig még létező magántulajdonú ipari üze­mek tulajdonosainak döntési szabadsága már az államosítások előtt is meglehetősen korlátozott volt. A központosított készletgaz­dálkodás, az újjáépítés állami koordinációjából fakadó adminisztratív megszorítások, valamint az 1947-ben elindított hároméves terv, nem egy esetben elvi ténnyé redukálták a magántulajdont. Zalaegerszeg a negyvenes évek közepén, második felében alig rendelkezett ipari üzemekkel, és azok sem igen lépték túl a kisipar kereteit. Ennélfogva az államosítás első hullámai, közvetlenül a há­ború után, illetve 1948 tavaszán - amikor a 100 munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemeket vették állami tulajdonba - nem érintet­ték a várost. Egy 1947 március 7-én keletkezett, Zalaegerszeg akkori ipari üzemeit felsoroló, a vizsgált korszakunk szempontjából akár kiin­dulópontnak is tekinthető dokumentum az alábbi ipari létesítménye­ket nevezi meg:261 1. Eitner gőztéglagyár, Andráshidai út 2. Kamarás István gőztéglagyára, Andráshidai út 3. Erzsébet téglagyár, Alsóerdei út262 * 4. Grünbaum téglagyár, Baki út26'’ 5. Zalai Gömbfabeszerző és Értékesítő Szövetkezet fűrésztele­pe, Baki út 6. Kövesy Rezső fűrészüzeme, régi vásártér 7. Közvágóhíd, Csácsbozsoki út 261 ZML Zeg. m. v. polgm. ir. 2475/1947. „Kimutatás Zalaegerszeg megyei város területén működő gyárakról, ipartelepekről, nagyiparosokról és bányák­ról.” A dokumentum csak a - helyi viszonylatban - jelentősebb üzemeket közli, az viszont nem derül ki, hogy hol húzta meg a határt és más ipari léte­sítményeket miért nem szerepeltet (gépműhelyek, nyomdák, stb.). A „bá­nyák” rovatban egyedül Dervalics István kavicsbányája (Szívhegy) szerepel, amit a felsorolásból kihagytunk. 262 Más néven Városi téglagyár. lhS A dokumentum szerint erősen rongált, üzemen kívül. 94

Next

/
Thumbnails
Contents