Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)

Az első ötéves terv nagyberuházásai

vajgyár helyett valójában egy közös konyhát építenek.’38 Az „utolsó simítások” azonban igen csak a fontolva haladás jegyében - stílsze- rűbben, jelszava alatt - zajlottak, mivel az ünnepélyes gyáravatásra végül csak 1953. október 18-án kerülhetett sor.338 339 Sokak meglepeté­sére, a gyár ezután sem kezdte meg a termelését, arra néhány hetet még mindig várni kellett. A Tejipari Vállalat ezután tudta csak kiürí­teni a belvárosi, Kossuth utca 32. alatti telephelyét.340 Az üzem veze­tésében ez nem okozott változást, annak élén - 1950-tól - Eke János állt.341 342 A gyár további fejlesztése, az átadása után szinte azonnal bein­dult. A melléktermékek részbeni hasznosítása céljából a Becsali út elején a vállalat épített egy hatszáz féró'helyes sertéstelepet, amely­nek kapacitását 1955-ben meg akarta duplázni.j42 Ennél is jelentő- sebb volt az a beruházás, amellyel sajtkészítésre is alkalmassá tették az üzemet. Ezt a részleget 1956. június 30-án avatták fel.343 A ruhagyár és a vajgyár üzemeinek felépítésével úgy tűnt, ki lehet pipálni az első ötéves terv Zalaegerszegre tervezett ipari beruházásait. A véletlen azonban közbeszólt. A megyeszékhelyhez közeli Nagy­lengyel község határában 1951 márciusában jelentős kőolaj-mezó're bukkantak. A stratégiai jelentőségű energiahordozó kitermelhetővé 338 Zala, 1953. április 3. 3. p. Ez a rémhír valószínűleg még a közvetlenül a há­ború után lábra kapott, - a kommunista párt által folyamatosan cáfolt, csajka­mesének aposztrofált - a csajka-rendszer bevezetésétől való félelem emléké­ből állhatott össze. Annak idején elterjedt, miszerint a szovjetek mindenkinek adnak egy csajkát, azaz egy katonai leveses tálat, és csak ez maradhat meg a személyi tulajdonában, minden mást elvesznek. 339Zala, 1953. október 21. 1. p. A másnap is folytatódó sajtóbeszámoló sze­rint az üzem 7,5 millió Ft-ból készült el. E téren meglehetősen nagy volt a különböző források korábbi, ez irányú beszámolói között a szóródás. Az 1949- ben még csak 40 fősre méretezett üzemnél 3 millió Ft-ot említettek, később a nagyobb üzemméret ellenére ez érdekes módon lecsökkent 2,5 millióra, az építkezés kezdetén pedig, gépi berendezésekkel együtt, 10 millió Ft-ról cik­kezett a sajtó. ,4üIde 1955-ben a Vegyesipari és Finommechanikai Javító Vállalat galvani­záló részlege került. >41 ZML MSZMP Kádernyilvántartás, Eke János. 342 ZML Zeg. VT ir. 59-37/1955. ,43Zala, 1956. július 1. 1. p. 118

Next

/
Thumbnails
Contents