Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)

A kisüzemek államosítása és átszervezése

rint is - fejetlenségek közepette történt. Többek között nem volt pénzügyi terv, forgótőke vagy éppen hivatalos alapítólevél.295

A városi tanács által a továbbiakban felállított és felügyelt vállalatok elsó'sorban a város élelmezésében, kommunális kiszolgálásában és bizonyos lakossági szolgáltatásokban kaptak szerepet. Emellett a helyi ipar kereteit nem meghaladó, elsó'sorban foglalkoztatás-politikai szempontokat eló'térbe helyező' ipari üzemek szervezését tekintette a tanács feladatának. Az élelmiszerellátás terén a kenyér zökkenőmentes biztosítása nemcsak gazdasági, de politikai szempontból is feltétlen prioritást élvezett. Ebből következően a város vezetése nem engedhette meg azt, - a rendszer logikájából fakadóan - hogy a magánszektor érdekeinek legyen kiszolgáltatva ez a stratégiai ágazat.

Valójában ezen a téren szerette volna első saját ipari vállalatát megalakítani a város. Még a tanácsrendszer bevezetése előtt, 1950. július 19-én, a polgármester egy sütőipari községi vállalat megalakítását kérte a Belügyminisztériumtól. (Minden vállalat alapításához az illetékes ágazati miniszter beleegyezése szükségeltetett.) A terv szerint a város négy legjobban felszerelt pékségének igénybevételével, azok egy vállalatba szervezésével oldották volna meg a feladatot. Hajgató János (Petőfi üt 42.) és Szakony János (Bajcsy-Zsilinszky tér 1.) - a forrás szerint - már „önként” fel is ajánlotta üzletét, míg Farkas Tivadar (Kossuth utca 30.) üzlete adótartozás ürügyén, Lang Ferenc péksége pedig - hivatalosan - iparjogosítvány be nem mutatása miatt került be a kiválasztottak közé. Szóba került még Pete Ernő Ady utca 46. sz. alatti üzeme, de ez akkor nem működött és a beindítása nyilván problémás lehetett. A Könyök utca 2. sz. alatti „kenyérgyárnak” aposztrofált üzemet is szerette volna a városi párttitkár bevonni az államosítási körbe, de ennek a beindíthatóságával is lehetett valami nem egykönnyen orvosolható probléma, ha Szabó János vb-elnöknek - kivételesen - sikerült ötletének kivitelezhetetlenségéről meggyőznie Seresst. A tervek szerint ebben a négy pékségben, két műszak mellett meg lehetett termelni a város napi 80 q kenyér és egyéb pékáru szükségletét.296 A megyei tanács szeptember végén, közbevetett

295 ZML Zeg. VT ir. VB iilési jkv. 1950. október 6.

2%ZML Zeg. VT ir. VB üiési jkv. 1950. szeptember 8., 15.

104