Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)
A kisüzemek államosítása és átszervezése
ötletével egy közelebbről nem részletezett tésztagyárat favorizált, de a város a pénzhiányra hivatkozva elhárította ezt az elgondolást. így már semmi akadálya nem volt annak, hogy 1950. november 1-jén megalakítsák a Zalaegerszegi Sütő és Tésztaipari Vállalatot.297 Az átmenetileg még meghagyott hat-nyolc városbéli pékség működését az ellátás biztonsága érdekében engedélyezték, de például a Népbolt Vállalatot felszólította a városi tanács, hogy lehetőség szerint az államivá lett sütödék termékeit árusítsa.298 Közvetlenül ez után, illetve ezzel párhuzamosan zajlottak egy önálló városi húsüzem megteremtésének az eló'munkálatai. Erre több okból is szükség volt. A tervgazdálkodásra való átállásból eredően, a közellátásban jelentkező anarchia természetes velejárója lett az áruhiány. Ez mindenek előtt az alapvető élelmiszereket érintette, amit Zalaegerszegen az is tetézett, hogy a városba 1950-től - ahogy épült a laktanya - egyre nagyobb katonaság érkezett, amelynek ellátását helyben kellett biztosítani. A húsüzem felállítása mellett a már ismertetett sütőipari vállalat megalakításában - és a későbbiekben felállított, a néphadsereg helyi alakulatainak kiszolgálásában szerepet játszó vállalatok alapításában - is lehetett ennek a tényezőnek szerepe. A húsipari vállalat alapítását a tanács végrehajtó bizottságának 1950. október 13-i ülésén vetette fel az egyik tag, Benke Zoltánná. О Nagykanizsát hozta fel példaként, mondván ott is szerveztek egy húsüzemet és meg is szűnt e téren az ellátási probléma.299 Az önálló üzem megalakítását mindezeken felül még egy adminisztratív tényező is sietette. A Népgazdasági Tanács egyik korabeli határozata értelmében ugyanis kereskedelmi vállalatok nem folytat297 Egyes dokumentumok szerint a Berzsenyi utcában lévő Gyürky-féle pékséget is bevonták az alakuló vállalatba, de rövid idő után leállították és irodának, majd raktárnak használták. ZML Zeg. VT ir. 1/111/1-1955. Az államosítás annyiban sajátosan zajlott, - de mint látni fogjuk ez nem példa nélküli - miszerint az ingatlan az épületekkel a volt tulajdonosok birtokában maradt és csak a kemence, valamint a berendezések kerültek vállalati (állami) tulajdonba, a helyiségekért pedig bért fizetett a vállalat. ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1955. június 23. 298 ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1950. november 10. 299 ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1950. október 13. 105
