Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Mezey Barna: Wlassics Gyula, a büntetőjog és a bűnvádi perjog professzora

lémakör történeti bizonyítékait veszi sorra, majd a joggyakorlat példái alapján taglalja a részesség fajait, a felbujtó és a bíínsegédi intézményt.

A kodifikációs munkálatokban is részt vett, tollából jelent meg jelent me^ a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvény tervezete,4 Munkája az 1891:17.tc-ben öltött testet.44 A kodifikációról vallott nézeteit tömören foglalta össze egyetemi eló'adásában. „Mi sem természetesebb, mint hogy mi a positiv módszer alapjain állva felettébb nagy súlyt helyezünk arra, hogy a büntetendő' cselekmények és a büntetések szervesen és összefüggó'leg összekapcsoltassanak. De nem a codificatio a positiv módszer conditio sine qua nonja, mint ezt Anglia példája is mutatja, a hol (bár nem nagy jelentőségű művekben) positiv módszer szerint tárgyalják a common és a statute law-t. Hogy azonban a módszer súlyt helyez rá, ez természetes. Nagy hiba azonban túlbecsülni a codificatio értékét és azt hinni, hogy azzal, mint szakmai teljességgel és így kizárólagossággal felesleges és mellékes a jogélet minden más nyilvánítása.”

Kortársai szerint megszólalása akár írásban, akár szóban választékos és művelt volt, „művei alak és irály tekintetében is kiválók. Sty- lusa kerekded, érthető, világos. Még a laikus által is élvezhető”.41

De nem csak a tudós, hanem a tanár Wlassics is közkedveltségnek örvendett. Tanáremberként, pedagógusként a visszaemlékezések szerint kiemelkedett a Karból „Mint egyetemi tanár, egész lelkesedéssel élt nemes hivatásának. Az egyetemi tanszéket nem kenyérkeresetnek tekintette, hanem nemes hivatásnak. Nem volt hivatalnoktanár, hanem hivatásszerű, komoly munkás. Tanári állását nem tekintette mellékfoglalkozásnak, hanem komoly feladatnak”.46 Az egyetem, a tanszék meggyőződése szerint tudományos műhely volt, a kételyek és kiforratlan teóriák első feldolgozásának és tudományos megalapozásának színtere. „A...a tanszéken és a szakfolyóiratokban kell hagyni azokat a kérdéseket, a melyekre nézve még csak vergődünk, tépelő- dünk, kínlódunk, de tudományos biztonságot nem látunk”.47

A volt tanítványok nagy szeretettel emlékeztek vissza egykori professzorukra. Méltató szavaik a hallgató értékelését tükrözik, aki aszerint minősti tanárát, milyen az előadása, hogyan vizsgáztat, milyen szakirodalmat tud a vizsgához rendelkezésre bocsátani.

69