Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Mezey Barna: Wlassics Gyula, a büntetőjog és a bűnvádi perjog professzora
csak azt tekinti tettesnek, aki a fó'cselekvényt hajtja végre”"0 Cseme- gi a kúria döntését vette védelembe, de ennek kapcsán tanulmány számba menő cikk-sorozattal definiálta az „elkövető cselekedet”-et, amelyet a kódex indoklásában korábban elmulasztott. Ha csak ennyi is lett volna a végeredmény, már akkor is nagy eredménynek tekinthetnénk. Ennél azonban jóval több történt. Wlassics, aki a nagy tekintélyű, senior szakíróval mély polémiába bocsátkozni tekintélytisztelete okán nem szándékozott, nagy szabású elméleti munkában fejtette ki álláspontját, mely mindmáig a büntetőjogtudományi szak- irodalom egyik megbecsült darabja. Ez a polémia hívta fel Csemegi figyelmét Wlassicsra, mint írta, „Szép tehetsége és szorgalma kiváló reményekre jogosítanak, s hogy irodalmi kezdő munkássága hatásosan segítette azokat, kik az átalakítások nagy vállalkozásában az első sorban állva, a harc oroszlánrészét kitartással, s mint a helyzet mutatja, nem siker nélkül küzdik”.'1 A tudományos argumentálás is bizonyította, hogy a büntető jogtudomány belső vitáiban Wlassics nem tartozott a klasszikus (dogmatikai) iskolához. De mint alább látni fogjuk, a reformiskolák hívei közé sem állt: a praxis és a legislatio tapasztalatait egyesítve egy összefoglaló koncepciót tudhatott magénak. Csemegi Károllyal kezdeményezett vitája is rávilágít arra a különbségre, mely a két jogtudós kodifikációs koncepcióját szembeállította egymással, s ami miatt a büntető törvénykönyv már elfogadásakor heves támadások pergőtűzébe került. A büntető törvénykönyv alapelveinek kialakulásában két döntő tényező játszott szerepet. Egyfelől a bécsi kormányzattal szembeni bizalmatlanság (pontosabban a szabadságharc és a diktatúra politikai tapasztalatai) másfelől a büntető jogtudományban nagy súllyal jelen lévő klasszikus vagy dogmatikai büntetőjogi iskola befolyása. Teljesen nyilvánvaló Csemegi Károly elkötelezettsége a polgári büntetőjog klasszikus tanai, az ún. klasszikus büntetőjogi iskola elvei mellett. A klasszikus irányzat büntetőjogi princípiumait a lehető legnagyobb következetességgel alkalmazta. A polgári büntetőjog ezen kezdeti, az abszolutizmusok ellenében az emberi jogokra, a humanizmusra és a garanciákra támaszkodó koncepciója azonban a polgári forradalmakat és polgári átalakulásokat követően széttöredezett. A győzedelmes polgárságnak eredetileg egyoldalú, az államhatalmat biztosíte'kokkai körülbástyázni szándékozó álláspontja 64
