Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Kunics Zsuzsa: A Walssics család és Nagykanizsa
helytartótanácshoz. Az említett ügyek megoldása mellett ezekben több más esettel kapcsolatos pénzügyi vizsgálatot is követeltek. A kiadásokat növelő városi törvényszék megszüntetését szorgalmazták, s a vasútépítés során kisajátított földek kárpótlásával és egyes utcaszabályozások során eladott több „aprólékos földterület” eladásából befolyó jövedelmek kezelésével kapcsolatban is vizsgálatot kértek. A panaszolók célja már a teljes tisztikar elmozdítása volt, s „állásaik választás útján való betöltése”.47 A támadások célpontjává a városbíró személye vált, hűtlen kezeléssel, az 1861. évi újoncozásnál elkövetett visszaéléssel, korrupcióval, s „uzsoraűzéssel” vádolták. Verhás Kristóf volt kanizsai szállásmester a fenti vádpontokkal feljelentést tett a Főispánnál, melyben eljárásait önkényesnek („önkéntes”), a városbírót egyenesen a város „zsarnok”-ának nevezte.4íí Nem várva be a kancelláriai folyamodás eredményét a másik fő hangadó, Imrey Ferenc két kiskanizsai lakos társaságában Bécsbe utazott, a városi elöljáróság ellen szerettek volna panaszt tenni a királynál. Mivel nem sikerült magánkihallgatást kieszközölniük, folyamodásukat az udvari kancelláriához nyújtották be s közzétették a Wanderer című bécsi lapban. Imrey visszatérve Bécsbó'l tovább bujtogatta a lakosságot az elöljáróság, s különösen Wlassics Antal ellen. Tiltott összejöveteleket tartott Kiskanizsán, az „ingerültséget...a lakosság között annyira fokozta volna, hogy nagyobb mérvű rendetlenségtől, ...tettlegességtől” lehetett tartani, ezért letartóztatták. Kiszabadítására „nyugtalankodó társai” összegyűjtötték az „ingerültebb kedélyű lakosságot”, megjelentek a városi tanács előtt, de a katonai állomásparancsnok szavára végül szétoszlottak.49 Wlassics Antal a megyei hatóságnál, a megyei másodaljegyzőhöz eljuttatott jelentésében panaszt emelt a rágalmazók, bujtogatók ellen. A megye (1865. augusztus 1 -jén) saját indíttatásból, majd a helytartótanács utasítására (1865. szeptember 6-án) Portier Sámuel helyettes alispán vezetésével vizsgálatot rendelt el.30 A kiküldött vizsgálóbizottság - több panasz (pl. a katonatiszti lakbérrel való túlterhelés) jogosságát elismerve - a városbírót és a tiszti kart egyetlen esetben sem marasztalta el, az ellenük felhozott vádakat „alaptalanénak minősítették.31 A kihallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a városbíró elleni rágalmakat, Verhás Kristóf állításait 43
