Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Kunics Zsuzsa: A Walssics család és Nagykanizsa

az általa beidéztetett tanúk mindegyike „valótlanénak, „koholmány”- nak, „alaptalanénak nevezte.52 Wlassics Antal véleménye szerint: „Átaljában az egész mozgalom a jövőben szerepelni kívánóknak pártoskodásából eredett allyas mí- velet, mellyel a fennálló tekintélyeknek és befolyásoknak lerombo­lására törekszenek.” - írja a megyei kiküldöttséghez benyújtott nyi­latkozatában. Ugyanakkor érzi a lakosság és a tiszti kar közötti biza­lom hiányát is. „Az alsóbb néposztályban az elöljáróság iránti bizalom nagy mértékben meg ingattatván, az engedelmesség majd nem hogy tökéletesen meglazult” - állapította meg.'53 1865. szeptember elején beadta lemondását.54 A következő hóna­pokban még három ízben kérte „terhes állásából” való felmentését. 1865. november 6-án Nagykanizsán újabb „szigorú” vizsgálatot tartottak Botka Mihály első alispán vezetésével, „még sem sikerült valamit találni, melyért bírónk legkevésbé is feleletre vonathatott vol­na” - olvashatjuk a Zala-Somogyi Közlöny híradásában. Végül, hogy a városban „eddig oly érezhető pártoskodás” megszűnjön, 1865. no­vemberében - a Pintér Pál városi kapitánnyal együtt beadott - lemon­dását a főispán elfogadta.55 Megvált tisztétől, s visszavonult a közü­gy éktől. Ez a néhány esztendő, az 1860-as évek első fele Gyula fia „ön­tudatra ébredésének” időszaka. Később így ír a kanizsai gyermeké­vekről: „...ott kezdtem gondolkozni, ott nyertem nevelésemet, okta­tásomat, ott szívtam magamba azokat az elemeket, melyek az egyén értelmi és erkölcsi jellemét kialakítják...ott éreztem sok ember ön­zetlen, tiszta szeretetét, ott tanultam hinni, dolgozni, küzdeni, ott ala­kult ki előttem a kötelesség, az erény fogalma.”'56 Az elemi iskola elvégzése után a 11 éves fiút az 1765. óta a város­ban működő piarista gimnáziumba íratták be. A jó hírű intézmény­ben tanultak a megyei közéletben jelentős szerepet játszó nemesek gyermekei (Csányiak, Hertelendyek, Csúzyak, Deákok (Deák Fe­renc)), de az uradalmi alkalmazottak, a polgári vagy jobbágy szárma­zású tanulók közül is számosán híressé váltak a későbbiekben. (Virág Benedek költő, Plander Ferenc plébános, néprajzkutató, Királyi Pál (újságíró, a Pesti Napló szerkesztője, a letenyei kerület országgyűlési képviselője), Gasparich Márk ferences szerzetes, hogy csak néhányat említsünk nagy elődei közül.) 44

Next

/
Thumbnails
Contents