Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Németh László: A Közigazgatási Bíróság ítélete a vármegyei autonómia tárgyában (1921)
os törvénnyel szemben egészen más elvi álláspontra helyezkedett. Az 1907-es törvényben már egyértelmű elsőbbséget élvezett a törvényhatóságok jogainak védelme a kormányzat tekintélyének megóvásával szemben. A törvény 1. §-a kimondta, „amennyiben a kérdés nincs a rendes bíróság hatáskörébe utalva, a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye: a miniszternek (kormányunk) vagy a miniszter (kormány) bármely közegének a törvényhatóságra sérelmes rendeleté, határozata és intézkedése ellen azon az alapon, hogy azzal a miniszter (kormány) vagy a miniszternek (kormánynak) közege a törvényhatóságnak, a törvényhatóság szerveinek vagy közegeinek törvényes hatáskörét sérti, a törvényhatósággal szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, törvényt vagy más törvényes szabályt sért." A törvény indoklása ezen rendelkezés kapcsán szinte ugyanazokkal az érvekkel támasztotta alá a rendelkezés fontosságát, mint amelyeket a zalaiak tiltakozásukban hangoztattak, vagyis, hogy a törvényhatóság jogainak biztosítása a nemzet szabadságának is egyik főbiztosítéka, a parlamentarizmus mellett az alkotmány egyik legősibb pillére. Az indoklás szerint a törvénymódosításnak éppen az volt a célja, hogy a miniszter nagy kiterjedésű hatáskörét korlátok közé szorítsa, a törvényhatóságok minden ügyére kiterjedő diszkrecionális hatalma ellen jogorvoslatot lehessen igénybe venni, és a miniszter az őt megillető hatáskört ne magyarázhassa kiterjesztőleg. Az 1907. évi törvény a bíróság hatáskörébe utalta azt a kérdést, amikor az vált vitássá, hogy a miniszternek (kormánynak) vagy a miniszter (kormány) bármely közegének volt-e joga ahhoz, hogy megsemmisítse a törvényhatóság határozatát, vagy a törvényhatóság helyett maga határozzon. A törvény tehát az önkormányzatot széleskörű alkotmányjogi védelemben részesítette és ezért akár a kormány általános érvényű rendeletéinek megsemmisítésére is feljogosította a bíróságot. Jelentős változás volt, hogy ebben az esetben már a köz- igazgatási leírások hatáskörének megállapításakor nem a taxatio módszerét választotta a törvényhozó, hanem az általánosítás módszerét alkalmazta. A garanciális jellegű panaszjogot biztosító törvény a határozatok megváltoztatása tekintetében úgy rendelkezett, hogy refor- matorius jogkör helyett cassatorius jogkörrel ruházza fel a bíróságot. A bíróság összetételével kapcsolatban az írta elő a törvény, hogy az ítélőtáblák felét a magasabb bírói hivatalok viselésére jogosított bírák 137
