Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Németh László: A Közigazgatási Bíróság ítélete a vármegyei autonómia tárgyában (1921)

Az előterjesztést követően élénk vita bontakozott ki, ahol többségbe kerültek azok a nézetek, amelyek szerint a vármegyék évszázados autonómiájának védelme sokkal nagyobb jelentőségű kérdés, mint egy ideiglenes állami berendezkedés tekintélyének tisztelete. Farkas Tibor bizottsági tag alapvetően tévesnek minősítette a belügyminiszter azon jogi álláspontját, amelynek értelmében a hatósági szervek szuverenitását az 1920. évi I. tc-ből kellene levezetni, sőt ezen felfogást egyenesen forradalmi színezetű megközelítésnek nevezte. Farkas jogelméleti fejtegetésekbe bocsátkozva kijelentette, hogy a szuverenitás kérdése sem megdönthetetlen dogma, hanem egy közjogi iskola már túlhaladott megközelítése és a reális közjogi felfogás szerint a köztevékenység alapja a közérdek. Bosnyák Géza bizottsági tag teljes mértékben támogatta Farkas Tibor véleményét és kiegészítette még hozzászólását azzal az érvvel is, hogy a hatalmi rendszer egyensúlyában az önkormányzati intézmény az ellensúly szerepét tölti be. Bosnyák részletesen elemezte Ferdinandy belügyminiszter az Új nemzedék című napilapban 1921. január 16-án megjelent „A tekintély tisztelete” című cikkét is. A cikk hasonló gondolatmenetet követett, mint a 7191/1921-es belügyminiszteri rendelet, de még erősebb szavakkal bélyegezte meg a törvényhatóság eljárását, azzal vádolva meg a megyét, hogy a destrukció szolgálatába állt és túllépte törvényes hatáskörét. Maradinak minősítette a miniszter a megyét, mert „mereven” elzárkózik a haladástól, régi jogaira hivatkozva fejjel megy a falnak, ahol nem a fal, hanem a fejük törik be. Bosnyák erre a következő riposzttal válaszolt: „... inkább féltse a Belügyminiszter Úr a saját fejét, mint a vármegye ezen ékes koponyáját, mert az egyhamar nem törik be”.9

A következő felszólaló Csák Károly vármegyei tiszti főügyész volt, aki korábbi véleményével ellentétben a közgyűlésen már védelmébe vette a vármegyei felirati jogot és ezen jog korlátozhatatlanságát történelmi példákkal is illusztrálta. Utolsóként szólalt fel a vitában Pehm József - a későbbi bíboros -, aki a határozati javaslat hangnemét próbálta tompítani azzal a felvetésével, hogy a határozatba kerüljön bele az is, hogy a megye állásfoglalása nem más, mint a vármegyei autonómia védelme és semmiképpen sem akarja ezzel a keresztény irányzatot támadni. Farkas Tibor válaszában elutasította ezt a felvetést és kijelentette, hogy a közgyűlésnek nem tárgya a pártpolitikai kérdé135