Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Németh László: A Közigazgatási Bíróság ítélete a vármegyei autonómia tárgyában (1921)

felirat támogatásától. Indokaik között kiemelték, hogy veszélyes pre­cedensnek tartják, hogy egy törvényhatóság a királyi hatalom ideig­lenes letéteményeséhez forduljon beavatkozásért a törvényhozással szemben. Elutasítja azt a felvetést, hogy a kormányzó személyét is bevonják a napi politikai életbe. A Zala vármegyei felirat természetesen a kormányzat helyeslé­sével sem találkozott. A megyei határozatot a fó'ispáni tennivalók el­látásával megbízott kormánybiztos Eitner Zsigmond terjesztette fel Ferdinandy belügyminiszterhez, aki azt törvényességi felügyeleti jo­gára hivatkozva azonnal megsemmisítette. A belügyminiszter szerint a törvényhatóságnak nem volt joga ahhoz, hogy az 1920. I. te. szerint működó' nemzetgyűlést, amely az állami szuverenitás legfontosabb tényezője, hivatása gyakorlására képtelennek nyilvánítsa. Szerinte a nemzetgyűlés munkaképességének elbírálása csak és kizárólag a ház- feloszlatási jogot gyakorló államfő' hatáskörébe tartozik. A probléma jelentó'ségét mutatja, hogy a belügyminiszter 1921. január 23-án vala­mennyi törvényhatóságnak címezve egy körrendeletét bocsátott ki, amelyben állást foglalt a Zala megyeiek hivatkozási alapjául szolgá­ló 1886: XXI. te. 2. § c. pontjának értelmezéséről.7 A körrendeletben indulatoktól sem mentes hangon bélyegezte meg a törvényhatóság eljárását, különösen felháborodottan nyilatkozott arról, hogy a legfon­tosabb alkotmányjogi fó'tényezó't, a tekintély és a felsó'bbség tisztele­tének elvét éppen arról az oldalról érte támadás, amelyik a történel­mi hagyományok alapján mindig is a legeró'sebb támaszát képezte a magyar alkotmánynak. A törvényhatóság eljárását azért is tartotta sú­lyosan elítélendó'nek, mivel a törvényhozó hatalom szuverenitásának kétségbe vonása a törvényes tekintély tisztelését is lazítja, így tehát közvetve a törvényhatóság tekintélyének is árt. Az alispán még 1921. január 12-én eló'terjesztést tett a belügyminiszterhez, akitó'l azt kérte, hogy a megsemmisítést kimondó rendelését vonja vissza vagy olyan értelemben módosítsa, hogy az ne sértse a törvényhatóság 1886. évi XXI. te. 2 §-ban foglalt jogait. A miniszter az eló'terjesztésre 6 nap alatt nem válaszolt, így az alispán kibocsátotta a közgyűlés összehívásáról szóló meghívót, ahol arról kellett dönteni, hogy panasszal fordulnak-e a Közigazgatási Bírósághoz. 133

Next

/
Thumbnails
Contents