Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Németh László: A Közigazgatási Bíróság ítélete a vármegyei autonómia tárgyában (1921)
A belügyminiszter határozata nagy vitát váltott ki Zala megyén belül is, de elég nagy ellenérzéssel fogadták a Zala megyét korábban támogatásáról biztosító Baranya és Komárom megyében is. A Baranya megyei közgyűlés nagyon alapos érveket sorakoztatott fel a miniszteri határozattal szemben. A megye álláspontja szerint a törvényhatóságoknak mindig is megvolt a kérelmezési, levelezési és fölirati joga - amelyet az 1886. évi XXI. te. írásba is foglalt - , amely jogosultság kiterjedt arra is, hogy akár a tételes törvények megváltoztatására is javaslatot tegyen. A megye véleménye szerint Zala megye határozata nem sérthette meg a nemzetgyűlés szuverenitását, hiszen ilyen sérelemről csak akkor lehetne beszélni, ha a törvényhatóság a törvényeket mondaná semmisnek és nem hajtaná végre azokat. A miniszter törvényességi felügyeleti joga a közgyűlés értelmezése szerint a törvényhatóságok érdemi intézkedéseire terjedhet ki, de nincs joga véleménynyilvánításukat akadályozni. „De ha jogában állana is, módjában akkor sincs, mert a vármegyék közönségeinek a vélekedését miniszteri rendeletekkel sem megváltoztatni, sem semmissé tenni nem lehet.”K Tarthatatlannak tartotta a megye a miniszter azon vádját is, amely szerint a Zala megyei felirat a tekintélyt is megsértette, hiszen itt csak a törvényes formák betartásával megnyilvánuló bírálatról volt szól. Zala megye törvényhatósága sem volt hajlandó elfogadni a belügyminiszteri határozatot. A vármegyei tiszti főügyész Csák Károly 1921. januári véleménye szerint ugyan a belügyminiszter törvényesen járt el, amikor megsemmisítette a megyei határozatot, a törvényhatósági bizottság 1921. február 1-jén e tárgyban tartott rendkívüli közgyűlés azonban ügy döntött, hogy a Magyar Közigazgatási Bíróságtól kér jogorvoslatot. Brand Sándor vármegyei főjegyző előterjesztésében azt javasolta a közgyűlésnek, hogy a vármegye forduljon panasszal a Magyar Közigazgatási Bírósághoz és kérjék a panaszirat sürgős elintézését. A beadvány legfontosabb indokaként a főjegyző arra hivatkozott, hogy a belügyminiszter határozata megsértette a vármegye autonómiáját és alkotmányos hagyományait. Az előterjesztés végső érve az volt, hogy a törvényhatósági bizottsági közgyűlést nem illetheti meg a felirati jog szempontjából kevesebb jog, mint a sajtót, az egyesületeket vagy akár egy magánembert. 134
