Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Lomnici Zoltán: Wlassics Gyula a Magyar Köztársasági Bíróság elnöke
119 esztendővel ezelőtt lépett hatályba az 1883. évi XLIII. törvénycikk, amely a Pénzügyi Törvényszék felállításáról rendelkezett. A Pénzügyi Törvényszék felállítása fontos lépés volt, azonban a közigazgatási határozatok széles körű felülvizsgálatának lehetőségét még nem biztosította. Az elméleti és a gyakorlati szakemberek között viták folytak arról, hogy milyen keretek között biztosítsák a hatalom döntéseinek bírói felülvizsgálatát. A viták csomópontjában az szerepelt, hogy a bírói felülvizsgálatra a rendes bíróságok szervezetei keretei között vagy külön bíróság felállításával kerüljön sor, és az is vitatott volt, hogy egy- vagy többfokű felülvizsgálatot engedjenek. Boér Elek közigazgatási bíró a közjogi - közigazgatási bíráskodásról szóló - tanulmányában rámutat: „Azt tekintem a közigazgatási bíráskodás valódi céljának, hogy bírói védelmet nyújtson ügy a közigazgatási objektív jogrendjének, valamint egyesek alanyi, köz, és köz- igazgatási jogai és érdekei részére is. A közigazgatási bíráskodásnak tehát a közigazgatási tevékenység jogszerűségét kell biztosítania.3” A kiváló bíró álláspontja szerint „Nem csak az állampolgárokat (és a jogszerzés többi alanyait is), de az állami közérdeket is a jogszabály téves értelmezése és alkalmazása folytán éppen ott érheti a legtöbb sérelem, ahol a közigazgatási szerv a részére adott diszkrecionális hatalmat túllépi vagy azt helytelenül alkalmazza, illetve nem teszi meg mindazt, amit a tárgyilagos és igazságos elintézés végett megtenni köteles.”4 Boér Elek az említett közjogi vitákra utalva rámutat, hogy a Báhr- féle magánjogi iskola külön állami közegre kívánja bízni a közigazgatás tényei fölött való bírói ítélkezést. Ezen iskola kielégítő megoldásnak tartja a határozatok felülvizsgálatát akár a rendes bíróságok, akár a külön szakbíróság útján. A szerző utal arra is, hogy e kérdéseket a közjogi iskola nagy apostola Rudolf Gneist másként fogta fel és arra a megállapításra jutott, hogy nem elég a közigazgatás tényei által csak az ún. alanyi köz- és közigazgatási jogok tekintetében okozott sérelmeket bírói oltalom alá helyezni, mert „akkor az egyesek, jogi személyek és hatóságok a közigazgatás cselekvésének az előbbinél sokkal nagyobb területén maradnának bírói védelem nélkül”.'1 Rudolf Gneist a jogvédelmet az alsó fokon az önkormányzati elemek bevonásával szervezett alsó- és középfokú külön közigazgatási 124
