Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Hegedűs András: A magyar kormány egyházpolitikája Wlassics Gyula kultuszminisztersége idején
A II. kongresszus utolsó ülése 1902. március 20-án volt. Ezen az ülésen megválasztottak egy 15 tagú bizottságot, amely három nappal késó'bb a királynak, mint fó'kegyúrnak felirat kíséretében átnyújtotta az elfogadott szabályzatot, s kérte tó'le a szabályzat megerősítését. A király még aznap lekiildte a munkálatot véleményezésre Wlassics kultuszminiszternek. Wlassics közölte ezt az ügykörüknél fogva érdekelt belügyi, pénzügyi és igazságügyi miniszterekkel s véleményük meghallgatása után a következő év májusának végén felterjesztette az uralkodóhoz észrevételeivel együtt a kongresszusnak adandó válasz tervezetét is. A kultuszminiszter nem találta a szervezeti szabályzatot a kormány szempontjából alkalmasnak a végleges elfogadásra. A legfőbb kegyúri jogok sérthetetlenségének biztosítása érdekében nagy súlyt helyezett annak külön kijelentésére, hogy bárki panasszal fordulhat a legfőbb kegyúrhoz az önkormányzat bármely közege ellen. Elfogadhatatlannak minősítette Wlassics a katolikus alapok és alapítványok javasolt szabályozását s azzal érvelt, hogy az 1848:111. te. értelmében a király az alapok körüli rendelkezést a miniszter által gyakorolja s ezenfelül a miniszteri felelősség elvébe is beleütköznek a szervezeti javaslat idevonatkozó intézkedései. Elutasította a miniszter mindazokat a javaslatokat is, amelyek a katolikus alapokból fenntartott tanintézetek katolikus szellemű vezetésének hatályosabb biztosítását célozták, de mindezek ellenére lehetségesnek vélte, hagy a javasolt szervezeti szabályzat a további tárgyalások alapjául szolgáljon. A király ezután a szintén zalai születésű Vaszary Kolos hercegprímást szólította fel, hogy tanácskozzék bizalmasan a püspöki kar tagjaival a miniszter észrevételeiről, valamint a kongresszushoz intézendő leirat tervezetéről is. A püspöki kar megbízásából Szmrecsányi Pál és Városy Gyula püspökök, valamint Fehér Ipoly pannonhalmi főapát memorandumot szerkesztettek az ügyben, amelyet az 1904. október 19-i püspöki konferencia el is fogadott. Az 1904/1905. évi zilált közállapotok nem voltak azonban alkalmasak a további tárgyalásokra s ezért Vaszary csak 1906. szeptember 2-án, azután közölte a királlyal a püspöki kar véleményét a kongresszus munkálatáról és Wlassics észrevételeiről. Vaszary a királyhoz intézett feliratában rövid történeti visszapillantás után megállapította, hogy méltán igényli az autonómia az alapok ellenőrzését és javasolt szabályozását annak ellenére, hogy az egye118
