Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Hegedűs András: A magyar kormány egyházpolitikája Wlassics Gyula kultuszminisztersége idején

önmagukkal, hiszen többek között nem kívántak lemondani a főkegyúri jog gyakorlásáról, amely mélyen belenyúlt az egyház belső életébe.8

A liberális kormányzat és a katolikus főpapság közötti viszony a dualizmus korában korántsem volt feszültségmentes, hiszen az egyházi és a politikai érdekek többször is összeütköztek. Az I. Vatikáni Zsinat (1869-1870) konstitucióinak kihirdetése kapcsán kirobbant ún. „placetum-harc”, majd gr. Csáky Albin kultuszminiszter 1890-es „el- keresztelési” rendelete csupán előszelét jelentette a Wekerle-kor- mány alatt kirobbant egyházpolitikai harcnak. Hiszen az ún. egyház- politikai törvényeket (a polgári házasságról 1894:XXXI. te., a gyermekek vallásáról 1894:XXXII. te., az állami anyakönyvezésről 1894: XXXIII. te.) csak súlyos viták után, a katolikus egyház ellenzése mellett sikerült csak Wekerlének elfogadtatnia. A három törvény szentesítése után a király a Wekerle-kormányt, mellyel szemben már alig titkolt ellenszenvvel viseltetett, elbocsátotta. Ferenc Józsefnek más választása, mint a szabadelvű párt, most sem volt. Az új kormány megalakítását 1895 januárjában báró Bánffy Dezsőre bízta. Bánffynak és Wlassicsnak csak nehezen, a főrendiház többedszeri elutasítása után sikerült a két utolsó törvényt (1895:XLII. te. az izraelita vallásról, 1895:XLIII. te a vallás szabad gyakorlásáról) elfogadtatnia. Vagyis Wlassics tevékenysége nem jelentett új, a korábbiaktól elütő egyház- politikát, követte Wekerle irányvonalát, úgy is mondhatjuk, hogy biztosította a liberális politika kontinuitását.

Az egyhápolitikai törvények aktuálissá tették a katolikus autonómia 1871 után elhalt kérdésének újbóli felvetését. A katolikus politikusok állandó követelésének engedve Wlassics előterjesztésére 1895. november 29-én engedélyezte Ferenc József az autonómiát szervező kongresszus összehívását. Hiába engedte azonban az uralkodó ezt meg, a II. autonómia kongresszus egybehívására csak a milleniumi ünnepségek és az országgyűlési választások után, 1897 tavaszán kerülhetett sor. E kongresszuson három fő kérdés merült fel: a főpapi székek betöltésénél a főkegyúri jog tiszteletben tartása mellett bizonyos befolyás megszerzése, a tanulmányi és katolikus alapok kiadatása, valamint az iskolákra vonatkozóan a protestánsokkal és az ortodoxokkal megegyező jogok biztosítása.

117