Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Hegedűs András: A magyar kormány egyházpolitikája Wlassics Gyula kultuszminisztersége idején
Teljes ellentétben állt a liberalizmus állam- és társadalomtanával a katolikus egyháznak az a felfogása, hogy az állam hatalma, törvény- hozása és joga be van állítva az Istentől kinyilatkoztatott üdvrendbe, melynek magyarázatával Isten, mint hit dolgában a tekintély képviselőjét és mint az állam mellett teljesen független hatalmat, az egyházat bízta meg.4 Bár mindkét hatalom az Istentől ered, „mert nincs hatalom, csak az Istentől” (Róm. 13, l.),1 de mindkettő egymástól különböző, önálló, sajátszerű fejlődési törvények szerint működő és saját körében teljesen független két hatalom. Egymástól azonban nincsenek annyira elkülönítve, hogy életük több ponton ne találkozzék, tehát egymásra hatásuk elkerülhetetlen. Samassa József egri érsek ezt így fejezte ki: „A polgári hatalom a rossznak csak külső kiirtására, elfojtására szorítkozhatik, hogy így felszabadulván a jó, természete szerint kifejthesse termékenyítő erejét. Ennél többre a világi hatalom nem mehet, és szerencsés, ha ezt elérnie sikerűi. A jónak sikerét biztosítani a vallás, az egyház feladata, mely ekként az erkölcsiséggel megteremti a társadalmi élet igazi alapját. Az egyház gondozza és ápolja a jót, az állam akadályozza a rossznak felburjánzását. S ekként lesz az egyház ép ügy őre az erkölcsiségnek, miként az állam a béke fenntartása és az igazság kiszolgáltatása által őre a nemzeti egységnek.”6 Tehát az állam és az egyház a gyakorlatban egymástól teljesen nem függetleníthető, hiszen az egyház az állam jogaira, szükségleteire oda kell, hogy figyeljen, amint a világi hatalom is tartozik az egyházat és annak jogait tiszteletben tartani. Függetlenségük inkább abban áll, hogy e két hatalom egymás ügyeibe ne avatkozzék.7 A liberalizmus azonban az állami hatalom alapját Rousseauval együtt az emberek egymás közötti megegyezésével, az űn. társadalmi szerződéssel magyarázta, amely szerint egyesek átruházták személyes jogaik egy részét az államra. Az egyház ezen elmélet szerint csakis az államnak alárendelt egyesületként szerepelhet. így érthető, hogy a liberalizmus a teljes lelkiismereti és gondolatszabadság hirdetése ellenére sem tolerálta az önrendelkezési jogát védő egyház szabadságát, s mint pártpolitikai mozgalom támadta a dogmatikus kereszténységet. Mivel a liberalizmus minden téren mentesíteni kívánta az állampolgárokat a hitvallások gyámkodása, illetve befolyása alól, a liberális magyar kormányok az egyház és állam teljes szétválasztását hangoztatták, és miközben e téren nem történt semmi, ellentétbe is kerültek 116
