Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Hegedűs András: A magyar kormány egyházpolitikája Wlassics Gyula kultuszminisztersége idején
Hegedűs András: A magyar kormány egyházpolitikája Wlassies Gyula kultuszminiszterségének idején A mikor Wlassics Gyula egyházpolitikáját kívánjuk értékelni, fel kell tennünk a kérdést, hogy mennyire alakíthat ki egy miniszter saját politikát, avagy mennyire szabja meg az őt megbízó kormány, vagy párt a miniszter mozgásterét, vagyis van-e egyáltalán módja önálló irányvonalat, önálló egyházpolitikát képviselni. Ennek megválaszolásához először is meg kell vizsgálnunk a korszakot, amelyben Wlassics Gyula tevékenységét kifejtette. A korszak a liberalizmus virágkora. A liberális jogállam rendszere, mely Hegel filozófiájának hatására az idő folyamán egyre jobban kibontakozott, minden jog forrását az államban látta. S hirdette, hogy minden vonatkozásban az állam a legmagasabb életforma, hogy az állam a hatalom, jog, erkölcsiség és vallás céljának és értékének legátfogóbb egysége, s ezért a vallásnak is az állami hatalom megerősítése az egyik fő feladata. Szerinte az állam, mint tökéletes öncélú erkölcsi valóság, teljes jogú hatalommal rendelkezik az egyedek felett, s joga van minden, így az egyház felett is főfelügyeletet gyakorolni.' Ezen felfogás alapján a vezető magyar politikusok és jogászok az állam jogának minősítették a főkegyúri jogot is, oly mértékben, hogy lehetetlennek tartották annak a kormánynak a működését, amely e kérdésben változást kívánt volna/ A jogállam nem tudott az egyházban független társulást látni, az államtól eredeztette jogi személyiségét, szervei felett pedig, még ha kiváltságokkal és kedvezményekkel ruházta is fel, ellenőrzési és felügyeleti jogot követelt magának.3 Ezért ragaszkodott görcsösen a magyar kormány a főkegyúri joghoz, illetve ezzel kapcsolatosan a kánonok szempontjából helytelen jogi véleményéhez, miszerint a főpapok kinevezése az uralkodó hatáskörébe tartozik. 115
