Csomor Erzsébet: 1956 Zalaegerszegen - Zalaegerszegi Füzetek 7. (Zalaegerszeg, 2001)
Zalaegerszeg az ötvenes években
„Nem ege'szen precíz meghatározás, de jól illik Zalaegerszegre: hónhorgas kamasszá nó'tt város, viseletes inkáját toldozzák-foldozzák, pedig az új is nagyon elkelne már. Zalaegerszeg az ötvenes években Z alaegerszeg erdős, szőlős, gyümölcsös dombok között fekvő délnyugat-dunántúli település, Zala megye székhelye. Az 1945 előtt kis hivatalnokváros az ötvenes évek ipartelepítésének következtében felduzzasztott középváros lett. A lélekszám 1949- ben 15.159, ami 1957 elejére 13 %-kal emelkedett. A lakosságnövekedés a természetes szaporodáson túl, a vidéki ipartelepítés következtében, a munkahelyek számának növekedésével a környező falvakból történő áttelepülésekkel, valamint a fegyveres testületek - honvédség, rendőrség - betelepítésével indokolható.“ Az itt élők 25 %-a földműves, 23 %-a ipari munkás, 30-a % köztisztviselő, 9 %-a vállalati alkalmazott, 8 %-a önálló kisiparos, 2 %-a kereskedő, 3 %-a nyugdíjas.3 A háború előtt jelentős számú munkaerőt foglalkoztató üzemet nem találunk Zalaegerszegen, 1945-ben a vármegye alispánjához írt polgármesteri jelentés csak 9 „gyárszerű ipari iizem”-ről tesz említést. A kommunista hatalomátvételt követően a tulajdonviszonyok megváltozása a kisüzemek tulajdonosait érintette, akik műhelyeiket teljes felszereléssel együtt „felajánlották” az államnak, aminek következtében megszűnt a magánipar.4 így lett Németh János és Németh Gábor kályhások üzeméből Cserépkályhagyár, Lendvay Pál asztalos üzeméből Asztalosipari Vállalat, Haász Margit és Györgyfalvay János vegytisztítók üzeméből zalaegerszegi Kelmefestő és Vegytisztító Vállalat stb. A gazdálkodási, termelési kérdések ezekben az években adminisztrációs ügyekké degradálódtak, a polgármester 1950. január 17
