Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az egerszegi önkormányzat átszervezése
alapvetően újnak számított: ezek a tisztviselők hivatali munkájukat tekintették fő foglalkozásuknak, s ez nyilván szemléletükben, munkához való hozzáállásukban is tükröződött. Mindenesetre a szakmai szempontok az új egerszegi tisztikar tagjainak kiválasztásakor - a helyi körülmények függvényében, s a helytartósági osztály akaratának megfelelően - az eddigiekhez képest sokkal inkább előtérbe kerültek. S mivel az újonnan kinevezettek az 1840-es évek helyi politikai csatározásaiban érdemben nem vettek részt, semmiféle múltbéli pártálláshoz való kötöttség nem terhelte őket. Egy új generációt képviseltek, egy olyan generációt, amely képzettségére alapozva, saját karrierjét egyengetve, az adott politikai viszonyok ellenére, jobban tudott már alkalmazkodni a városi igazgatásban is megjelenő modernizációs törekvések folytán előállott követelményekhez. A kormányzati rendszer egyelőre változatlan hierarchiája és bürokratizmusa viszont továbbra is megnehezítette az elöljáróság bármilyen önálló kezdeményezésének érvényre juttatását. A város érdekeit a tisztikar még a községtanáccsal szövetkezve sem tudta mindig biztosítani. Az önkormányzat működése 1858-1860 E gerszeg új elöljáróságának 1858. január 1-jén történő hivatalba lépésekor mindenekelőtt a létszámcsökkenésből adódó nehézségeket kellett áthidalni. A tisztviselői állomány szűk korlátok közé szorításával egy csapásra megvalósult a helytartósági osztálynak az átszervezés kezdetekor meghirdetett azon célkitűzése, hogy az ügyintézésnek a hivatalnokok maximális teljesítőképességét igénybe kell vennie. Ilyen alacsony létszám esetén természetesen szó sem lehetett a város által annak idején tervbe vett szakigazgatás működtetéséről. Szakigazgatás létrehozása helyett inkább azon kellett gondolkodni, hogy a közigazgatási átalakítás előmunkálatai során igényelt, de a helytartósági osztály által nem engedélyezett hivatali státuszok feladatkörét kire ruházzák át, s hogyan oldják meg az ezen állások hiányával keletkező problémákat. A legnagyobb gondot az egyik tanácsosi és a szállásmesteri tisztség kiiktatása okozta. De nem volt külön adószedője sem a városnak. Második tanácsosi állás rendszeresítését - a várható elutasítás miatt 145
