Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az önkormányzat az 1850-es évek közepén
csájtott kanászház ára, a szántóföldi haszonbérletből befolyó összeg és a téglaégetés utáni jövedelem gyarapította a város kasszáját. A kiadások összege 3709 pengőforint és 16 krajcár volt. Ennek közel egyharmadát a városi hivatalnokok és szolgák bére, valamint az utóbbiak ruházatára költött pénzösszeg képezte. Az épületek fenntartása és az új, osztrák mértékek beszerzése (1854-től vezették be Magyar- országon az alsó-ausztriai űr-, súly- és hosszmértékeket) szintén jelentős összeget vitt el. Az az évben esedékes adóra és a korábban a város által kölcsönvett tőkék kamatainak törlesztésére nagyjából ugyanannyit fordítottak. Fizették ezenkívül a helyi plébánost és iskolamestert, a különböző mesterembereket, a tolonctartást, s rendkívüli kiadásokra is tartalékoltak. Kisebb összeget tett ki a bolti eszközökre, irodai szükségletekre és a hivatalos kormánylapok beszerzésére betervezett kiadás.202 A kiadások csaknem 1000 pengőforinttal meghaladták a bevételeket. Annyival, amennyi államkölcsön jegyzését Egerszeg elvállalta, amennyi elegendő lett volna a költség- vetési hiány felszámolására... A rendelkezésre álló adatok egészében véve arra utalnak, hogy az 1850-es évek közepére Egerszegen a községi választmány tevékenysége háttérbe szorult. Az üléseken általában kevesen vettek részt, s eléggé rendszertelenül tartották azokat. Az ügyek jó részét a tanács tárgyalta. Olykor olyan dolgokat is hatáskörébe vont, amelyek a felettes szolgabírói hivatal véleménye szerint nem őt illették.203 A választmány aktivitásának csökkenése miatt a tanács jelentősége megnőtt. Ha a város érdekeinek megóvásáról, rendjének, nyugalmának biztosításáról volt szó - akár a megyei hatóságok előtt kellett javaslatot tenni vagy véleményt mondani, akár egy magáról megfeledkezett polgárt kellett megfékezni - mindig határozottan cselekedett. Mind a választmány, mind a tanács a szűkre szabott lehetőségek ellenére mindenkor arra törekedett, hogy a város számára a lehető legkedvezőbb döntést érje el. A jegyzőkönyvekben nincs nyoma annak, hogy a két testület között nézeteltérések vagy viták lettek volna. Azt mondhatjuk, hogy a múltból átöröklődött politikai 91
