Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az önkormányzat az 1850-es évek közepén
véleménykülönbségekből és a város igazgatásában részt vevők nem egy esetben eltérő mentalitásából adódó belső ellentétek, a súlyos anyagi helyzet, a behajtatlan tartozások miatt keletkezett nehézségek és feszültségek dacára kifelé, a felettes hatóságok felé az ön- kormányzati szervek igyekeztek a várost egységesen képviselni. Az adott politikai viszonyok közepette mindez eléggé ellentmondásosan realizálódott. A várost érintő fontosabb személyi és egyéb kérdésekben a megye a szolgabírói hivatal útján általában kikérte a választmány és a tanács véleményét. A város véleményéhez és javaslataihoz a szolgabíró által fűzött magyarázat és megjegyzések azonban lényegesen befolyásolták a végső elhatározást. Valójában azonban a megyének sem volt túl sok beleszólása abba, hogy milyen legyen a város igazgatási szervezete. Az ezzel kapcsolatos döntések - mint láttuk - a kerületi hatóságoknál születtek. Még a városi tisztviselők fizetését is ott állapították meg. A városok gazdálkodását, pénzügyi viszonyait pedig különösen szem előtt tartották. Bármifajta önálló kezdeményezésre az önkormányzati szerveknek alig volt lehetőségük. Ha ezt megtették, akkor csak a szolgabírón keresztül fordulhattak a megyéhez, még följebb pedig a megye továbbította kérésüket. Egerszeg példája azt mutatja, hogy a város szinte mindent "készen" kapott. A fontosabb szervezeti és gazdasági ügyeket kerületi szinten döntötték el, a személyi állomány kiválasztásánál pedig a megyei hatóságoké lett a fő szerep. A megye által az egyes tisztviselői állásokra ajánlott személyeket ugyanis a kerületi hatóságok többnyire elfogadták. S itt megint csak hangsúlyoznunk kell a mindenkori szolgabíró személyének jelentőségét. Hiszen a kerületi szervekhez felterjesztett személyi javaslatok összeállításakor a megye mindig figyelembe vette, hogy mit mondott a szolgabíró a város által előadottakról. A város önmaga legfeljebb kisebb módosításokat, engedményeket tudott kiharcolni. Egyébként pedig mechanikusan végrehajtotta azt, amit elvártak tőle. Láthattuk, hogy saját kezdeményezésre még a város terhére foglalkoztatott, de a városnak semmi hasznot nem hajtó útbiztostól sem sikerült megszabadulni. S ugyanígy hiába nyilvánította ki a város többször is szándékát az állandó árvabizottmány felállítására nézve, az árvaügyeket nem adták a kezébe. A tanács és a képviselő-testületet helyettesítő községi választmány önkormányzati jogosítványai a város igazgatását illetően jórészt a véleményadásra és a javaslattételre korlátozódtak. Ezt azon92
