Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Az önkormányzat működése 1850–1853
hivatalában a tartozó, különösen kitűzött kötelességeket lélek- ismeretesen teljesíti, amellett mindig csak őfölsége szolgálatának és az álladalomnak javát tartja szeme előtt. A törvényeknek, valamint az elöljáróitól nyert meghagyásoknak készséggel engedelmeskedik és a hivatali titkot híven megőrzi. Ön esküdni fog, hogy N. N. községnek javát a törvény korlátain belül mindenkor legjobb tudata s lélek- ismerete szerint előmozdítja, s magát a rábízott hivatali ügyek kezelésében se magán nézetek, se az innen Önre háromlandó előny és rövidség, hanem csupán és egyedül hivatalos kötelessége által vezérelteti. Mi éppen elém adatott, s mit mindenben jól és világosan megértettem, azt híven teljesítni akarom. Isten engem úgy segél- jen!""J Mint látjuk, az esküszöveg szerint az ügyek kezelésében a tisztviselő számára - az egyéni érdekek háttérbe szorításával - a kizárólagos vezérelv a minden befolyástól mentes kötelességteljesítés kellett, hogy legyen. Az előző fejezetekben vázoltak folytán Egerszegen az eskü letételekor némelyeknek legfeljebb a saját lelkiismeretük lehetett az egyedüli bírájuk a kimondott szó és a valós cselekedetek közötti kiáltó ellentmondás miatt, másfajta számonkérést egyelőre nem kellett elszenvedniük. A birodalmi alkotmány 1851. december 31-i eltörlésével kiadott ún. »alapelvek" értelmében 1852-től a városokban és községekben a különösen ünnepélyes alkalmak kivételével megszüntették a nyilvános tanácskozásokat és gyűléseket. A községtagok ezután a jegyzőkönyvekbe való betekintés által szerezhettek tudomást a hozott végzésekről. Mindezt a soproni kerületi fóispánság 1852. február 4-i rendelete tudatta a megye vezetésével. Bogyay Lajos megyefőnök február 12-én utasította Fábián Pál; egerszegi járásbeli szolgabírót annak azonnali életbeléptetésére. így 1852. február közepétől az egerszegi polgárok is csak a városi jegyzőkönyvekből értesülhettek a tanács és a választmány intézkedéseiről."5 Egy évvel később, 1853 elején a helytartótanács január 17-i rendelete megengedte, hogy a volt honvédeket községi tisztviselőként alkalmazzák abban az esetben, ha a forradalom idején honvéddé való felavatásukon kívül más politikai tevékenységet nem folytattak, s ebből származó, valamint más egyéb vétség nem terhelte őket. Az említett rendelet hangsúlyozta a községi tisztviselők hivatalának és általános befolyásának fontosságát, e tekintetben pedig külön kiemelte a jegyző személyét. Csak olyan egyént lehetett jegyzői hivatalában megerősíteni vagy 59
