Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Az önkormányzat működése 1850–1853
jegyzővé kinevezni, akiről kétséget kizáróan beigazolódott, hogy «a forradalom ügyeivel saját meggyőződéséből semmiféle kapcsolata nem volt, ilyen tevékenységet nem fejtett ki, és soha ellenséges érzületet a törvényes kormány és annak hűséges hívei iránt nem mutatott." Ezenkívül «a forradalom legyőzése után szavaiban és tetteiben mindig politikailag korrekt magatartást tanúsított, és egyéb, egy köztisztviselőnél feltételezett tulajdonságai is kitűnőek.""6 A zalaegerszegi jegyző, Móczer István úgy látszik megfelelt ezeknek a követelményeknek, hiszen hivatalát továbbra is megtarthatta. A megnövekedett adminisztrációs feladatok ellátása tapasztaltsága ellenére azonban neki is gondot okozott. A felülről érkezett, nyílt rendeletek felolvasását, ami az ő kötelessége lett volna, pl. mással végeztette. Ennek kapcsán a választmány megjegyezte, hogy «jóllehet a városi jegyző több más dolgokkal is halmozva lévén, meg eddig is a nyílt leveleket felolvasni és azokat a jegyzőkönyvbe beírni nem szokta, de arra ideje sincsen...", mégis, ha a megyefőnök nem engedélyezi ezen dolgok elvégzésére egy segéd félfogadását, akkor azt a jegyzőnek a saját fizetéséből kell díjaznia.117 Ismerve a város szűkös anyagi helyzetét és a felettes hatóságok törekvését az alkalmazottak létszámának korlátozására, nem valószínű, hogy a segéd városi pénzen való félfogadására sor került, így Móczer István feltehetően az utóbbi megoldást volt kénytelen választani. Új városbíró 1852. május 9-én a város másik vezető személyisége, Pathy János városbíró is meghozta a maga döntését. Ezen a napon azzal a határozott kijelentéssel, hogy «készebb a várost elhagyni, mint tovább bíráskodni", leköszönt addig viselt hivataláról."8 Lemondásának konkrét indokait nem közük forrásaink, az okok azonban nagy valószínűséggel a Smalkovits Mihály által vázolt városi közállapotokban keresendők. A városbíró feltehetően nem tudta tovább elviselni a város ügyeit rendbehozni akarók és a visszásságokat palástolni kívánók oldaláról egyidejűleg ránehezedő nyomást. Az ebből adódó feszültségek és konfliktusok közepette kellett nap mint nap a felettes hatóságok előtt képviselnie a várost, s megtennie a közösség érdekeit is szolgáló és a felsőbb elvárásokat is kielégítő intézke60
