Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A provizórium kora 1851–1853 - Panasz a városi tanács ellen

hely egyikét Horváth Imre nyerte el, holott tudták, hogy adósa a városnak.

Smalkovits Mihály szerint Horváth Imre egyes hagyatéki ügyek rendezésekor is követett el visszaéléseket (erre konkrét példákat is felhoz). Mindezek ellenére «mind a mai napig hivatalban van", háborog a főorvos. Bár - mint írja - ő úgy tudja, hogy Horváth Imre kinevezésekor megemlítették tartozásait, ezt azonban valószínűleg na megyefőnök úr nem úgy érthette, hogy 6 a hadiadóból egy jelentős összeggel nem tud elszámolni már legalább 15 éve, s az összes pénz, ami az 6 kezén megfordul vagy kisebb-nagyobb értékcsökkenést szenved, vagy az 6 tetszése szerint kamatozik."

Smalkovits Mihály haragja mindenekelőtt Horváth Imre ellen irányul, közvetve azonban a bírót, a jegyzőt és a másik fizetett tanácsost is hibáztatja. Teszi ezt azért, mert eltűrik a fennálló helyzetet, nem lépnek fel Horváth Imre ellen, pedig tisztában vannak az őt ért vádakkal. nA bíró, a jegyző úr és társai vele együtt hivataloskodnak, és a mi vagyonunk fölött rendelkeznek anélkül, hogy őt a megyefőnök úrnál erélyesen feljelentenék" - panaszkodik. Felrója, hogy közreműködtek az általa kifogásolt 1851. február 1-jei választmányi határozat meghozatalában. (Móczer István akkor még fizetett tanácsos volt.) Ezzel és mostani hallgatásukkal (itt már Móczer István jegyzővé válásával a helyébe lépő új fizetett tanácsos, Kováts József is érintett) - folytatja - hozzájárulnak ahhoz, hogy Horváth Imre továbbra is büntetlen maradjon. «Mit érdemelnek azok a városi hivatalnokok, akik az ilyent, még ha csak annak tényleges eltűrésével is, támogatják, és azt a felsőbb hatóságoknak nem jelentik?" - teszi fel a kérdést, majd egy latin közmondással válaszol: «Qui consen- tit reatui, reus est."70 Pathy János városbíróról megjegyzi, hogy igazán becsületes ember és semmivel nem lehet vádolni, «de túlságosan gyenge, s sokkal jobban szereti annál a pártját, mintsem hogy a tanácsosainak és a jegyzőnek ellenszegülhetne."

Smalkovits Mihály hosszasan ecseteli a kerületi főispán előtt a zalaegerszegi közállapotokat, s amennyire lehet, igyekszik azok hátterét megvilágítani. Sorai mindvégig egy erős igazságérzettel rendelkező, a megváltoztathatatlannak vélt dolgokba belenyugodni nem akaró, a körülötte zajló eseményeket megfelelő távolságtartással szemlélő, rendkívül határozott egyéniség képét tárják elénk. Azt is érdemes tudni róla, hogy az 1846-os tisztújítás idején legalább ugyanéi