Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Panasz a városi tanács ellen
ilyen részletességgel szán ok be a megyei vizsgálóbizottságnak az általa látottakról. Tanúvallomásával - amelyben a történteket mélységesen elítélte - jelentős mértékben segítette a bizottság tényfeltáró munkáját. Akkori vallomásában azt írta, hogy a botrányos események előtt eredetileg inkább a »magyar párt"-hoz, vagyis a konzervatívokhoz érezte magát közelebb állónak71, aztán a tapasztaltak és egyéb benyomások úgy tűnik ezt az álláspontját módosították. Amikor az Osvald Károly-féle társaság 1847-ben a liberális önkormányzati szabályrendelet megsemmisítését kérte az uralkodótól, Smalkovits Mihály is aláírta azt a helyi liberálisok által szerkesztett folyamodványt, amely éppen ellenkezőleg, a szabályrendelet legfelsőbb helyen való megerősítésének kieszközlését szorgalmazta a megyénél.72 1848-ban beállt nemzetőrnek73, s amikor 1849 után újból azokat látta a tanácsban, akik ellen egyszer már határozottan fellépett, úgy érezte, hogy ismét cselekednie kell. így született meg a kerületi főispánnak írt levél abban a hitben, hogy segítséget kap attól, aki az általa bepanaszoltakat végső soron hatalomra juttatta. Nevezhetjük-e ezt feljelentésnek, besúgásnak? A levélből mindvégig kiérződik szerzőjének önmagával való vívódása: elviselje-e továbbra is azt, ami ellen egész valója tiltakozik, vagy vállalja annak kockázatát, hogy környezetében a »besúgó" címkével illetik. Ezért többször is hangsúlyozza, hogy őt levele megírásában kizárólag a jobbítás szándéka vezérli, s egyedüli célja, hogy a tűrhetetlen helyzetet végre felülről orvosolják. Kétségeit azonban úgy látszik nem tudta végképp eloszlatni, mert 1851. augusztus 23-án kelt leveléhez másnap, augusztus 24-én egy másik, néhány sorból álló levelet mellékelt, amelyben nevének elhallgatását kérte.74 Úgy véljük, az utókornak nincs joga ítélkezni Smalkovits Mihály e tette fölött. Az abszolutizmus kori politikai igazgatás hierarchikus szervezeti rendjéből adódóan és az önigazgatáshoz nélkülözhetetlen népképviseleti szervek teljes hiánya folytán a közéleti problémákra megoldást keresők csak a felettes hatóságokhoz fordulhattak jogorvoslatért. Ráadásul az új közigazgatási rendszer által meghirdetett alapelvek - a hatékony munkavégzésre, a szakszerűségre, a minden részrehajlástól mentes precíz hivatali ügyintézésre, a közéleti tisztaságra, az áttekinthető viszonyokra való törekvés - tényleg azt az illúziót kelthették egyesekben, hogy a politikai elnyomás hátrányait a minőségileg más és új közigazgatási szisztéma valamiképpen ellen44
