Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Panasz a városi tanács ellen
lyozza, végre már egyszer felülről orvosolják". «A községi igazgatás egész Magyarországon sehol sem lehet olyan szörnyű rossz, mint itt Zalaegerszegen"- írja. S annak ellenére, hogy na lakosok egymás közt panaszkodnak, senki sem érzi magát feljogosítva arra, hogy helyzetünket a nyilvánosság előtt feltárja. így a bűnösök büntetlenek maradnak..., s tovább vétkeznek." Ha pedig "tisztességes emberek az ő manipulációikról beszélnek, háborgóknak nevezik és ledorongolják őket." Elmondja a főorvos azt is, hogy 6 a kormány elképzeléseivel egyetért, s azok tökéletes megvalósításán munkálkodik azért, hogy "mindenki érezze, hogy a mostani rendszer boldogítóbb, mint az előző, ha jól alkalmazzák." Egerszeg azonban - állapítja meg - azért nem tudja "a mostani kormányzat jótékony hatását" felmutatni, mert a konzervatívok már hosszú ideje nincsenek eltávolítva a város vezetéséből. "Már oly régóta nem történhet meg a teljes rendezés, mert ők folyvást visszatérnek régi szokásaikhoz, és azt kívánják minden egyes vizsgálóbizottságtól, hogy hibáikat ne tárja fel, hanem inkább a vizsgálat ügyes vezérlésével leplezze el." Ezért mindenütt csak azt lehet hallani: "Most is csak úgy megy, mint azelőtt, a tisztviselők azt teszik, mit akarnak. De azelőtt legalább a gyűlésben fel lehetett szólalni, s a sok lármára néha mégis történt valami. De most hol, s ki mer panaszolkodni, mikor csak a tisztviselőknek van hitelességök, s az ellenök tett panaszt minden ellenőrködő más egyén hozzájárulása nélkül magok vi[z]sgálják, s intézik el. Ezek pedig csupán mind ugyanazon egy párthoz tartozók, s már régen öszvetartók." A Smalkovits Mihály által itt idézett kritika tulajdonképpen az új közigazgatási rendszer egészének szólt. Annak a rendszernek, amely csak a saját apparátusában bízott, s amely modernizáló törekvései ellenére a választott önkormányzati szervek, a megfelelő közéleti fórumok hiánya miatt zárttá és merevvé vált, s emiatt hiába akart, nem tudott bizalmat ébreszteni a lakosságban. Smalkovits főorvos azonban, mint láttuk, nem a rendszer egészét bírálta, hanem támadását elsősorban a tanácsban helyet foglaló konzervatívok ellen irányította. Közülük is főként az egyik fizetett tanácsos, Horváth Imre tevékenységét kifogásolta. Ezért utóbbi személyét érdemes egy kicsit közelebbről is szemügyre vennünk. A város igazgatása és vagyonkezelése körül az 1850-es évek elején mutatkozó visszásságok nem számítottak új keletű problémának. Hasonló ügyek már ezt megelőzően, az 1830-as és 1840-es években 40
