Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A provizórium kora 1851–1853 - Változások az egerszegi önkormányzatban 1851-ben
hanem kívülálló személyek meghívásával esetenként kibővített ülést is tartott. Érdekes, hogy a közügyek megvitatásának effajta módja a tárgyalt korszakunkat megelőző és követő időszakban is kimutatható54, s különösen szembeötlik, hogy ezt a szokást a szabályok és hivatali utasítások pontos betartását megkövetelő, a felsőbb rendeletek következetes végrehajtására szerfölött ügyelő abszolutizmus kori közigazgatási rendszer is érintetlenül hagyta. Az új nevek gyakori felbukkanása azonban alapvetően megnehezíti annak tisztázását, hogy kit neveztek ki újonnan a választmányba és ki szerepelt ott csupán alkalmi vendégként. Ezért csak további, még részletesebb kutatások adhatnak arra választ, hogy betöltötték-e egyáltalán és kivel a Kováts József kiválásával megüresedett helyet. Ha igen, akkor talán Arvay István lehetett az, aki ezt a pozíciót elnyerte. Feltételezésünket arra alapozzuk, hogy a jegyzői tisztségről való lemondása után hamarosan feltűnik a neve a választmányi tagok között. Másrészt az 1850. június 18-án kinevezett tiszteletbeli tanácsosokból alakított választmány személyi összetétele az 1850-es évek első felében lényegében nem sokat változott. Ha megnézzük, hogy a hivatalosan kinevezetteken kívül ebben az időszakban kik és hányszor voltak jelen az üléseken, akkor azt látjuk, hogy a legtöbbször Arvay István segítette a város élén álló testület munkáját. így nem lehetetlen, hogy a tiszteletbeli tanácsosi helyet ő kapta meg. Nincs kizárva az a gyakorlat sem, hogy ebben az időben a tanácsból valamilyen ok miatt távozó egyének mindenféle kinevezési procedúra nélkül automatikusan bejutottak a választmányba, hiszen Pathy János városbíró általunk később tárgyalandó 1852-es lemondása után szintén csakhamar tagja lett a testületnek. Az ő kinevezését ugyanúgy semmiféle, a levéltári forrásokban fellelhető adat nem bizonyítja. Mindezen teóriákat természetesen a későbbi kutatások eredményeinek még igazolniuk kell.55 Bizonytalan az 1850. november elején hivataláról leváltott szállásmester, Farkas Gábor utódjának kiléte is. Egyes adatok arra utalnak, hogy erre a hivatalra egészen 1851 júliusáig nem sikerült megtalálni a megfelelő személyt. 1851. július elején56 aztán Tóth Györgyöt nevezték ki erre a tisztségre. Az addigi szállásmesteri járandóságot, a meghatározott mennyiségű tűzifát azonban úgy tűnik, hogy megvonták tőle, mivel októberben fizetése 6 öl tűzifával és egy téli öltönnyel való kiegészítését kérte. Nem tudjuk, hogy a rengeteg és 34
