Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Változó idők
kezés született. A községi tisztviselők kinevezését is csak ideiglenesnek tekintették, helyzetük emiatt meglehetősen bizonytalanná vált. Mindez a bizonytalanság a múltból átöröklődött munkastílussal párosulva a zalaegerszegi hivatali apparátus működésében is nyomon követhető. A politikailag megbízható, de nem igazán határozott városbíró vezérlete alatt a felülről érkezett utasításokat végrehajtották, de minden erőteljesebb fellépéstől, vagy nyomatékos követeléstől tartózkodtak. Inkább a kivárás álláspontjára helyezkedtek. Ennek a "meglátjuk, mi lesz" helyzetnek a konzervatív túlsúlyú tanács és a szintén konzervatív beállítottságú megyei vezetés közötti összhang is kedvezett. Az önkormányzati szervek számára eleve nagyon szűkre szabott mozgástér állt rendelkezésre, a várost irányítók azonban még ezt a kicsi mozgásteret sem igen igyekeztek kihasználni. Önálló akarat- vagy véleménynyilvánításnak nem sok jelét mutatták. A lassú változás a Ráizinger József városbíróvá történt kinevezése körüli időszakban - nagyjából 1852-től - kezdődött. Az új városbíró személyének kiválasztásakor már az egykori liberális csoportosulás jelöltjei kerültek előtérbe. Ráizinger József vezetésével a tanács megpróbálta határozottabban kézbe venni a város ügyeit, erőfeszítései mindenekelőtt a pénzügyi helyzet viszonylagos stabilizálására irányultak. Emellett a rá háruló sokrétű feladat kielégítő teljesítése érdekében a város vezetése a tisztviselői és szolgai állomány meglévő létszámát is igyekezett fenntartani. Ez a törekvése az 1850-es évek közepén megindult átszervezésig - ténylegesen azonban 1857 végéig, vagyis az új tisztikar kinevezéséig - sikerrel járt. A személyi állományt illetően a legnagyobb szabadsága a városnak ezen időszakban a szolgák és szegődményesek félfogadásában, alkalmazásuk feltételeinek kimunkálásában, az ezzel kapcsolatos szerződések megkötésében volt. Az átszervezés kezdetéig a feudális korból átmentett - hivatali hierarchián kívüli - fertálybírói tisztséget is meg tudták őrizni. A határozottabb fellépés folytán az 1850-es évek közepére a tanács munkája egyre jelentősebbé vált, az ügyek jó részét ezen testület intézte. A tanács önállósodásával párhuzamosan a forradalom és szabadságharc leverése után kinevezett választmány tevékenysége némiképp háttérbe szorult. Az utóbbi viszont nem alkotott merev és zárt testületet, az üléseken nem egyszer a városi közélet iránt érdeklődő kívülállók is megjelentek. Őket megpróbálták a speciális feladatok elvégzésére létrehozott külön választmányok munkájába 161
