Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az egerszegi önkormányzat átszervezése
ként ezt egészítette még ki az iskolás gyerekek után járó tandíj. A legnagyobb részt a kocsmáltatási jogból és a boltokból származó jövedelem tette ki. A kiadások tervezett összege 4111 pengőforint 30 krajcárra rúgott. Ennek több mint felét a tisztviselők és szolgák fizetése, illetve az utóbbiak ruházatára költött pénz vitte el. Jelentős összeget fordítottak a tanítók fizetésére és a csordásház építésére is. A plébános fizetése, az előző évi adótartozás, épületek karbantartása, irodai szükségletek, a kölcsönvett tőkék kamatai szerepeltek még a fontosabb kiadások között. A felmerülő pluszkiadások azonban, amelyek túlnyomó része a hivatali személyzet fizetés kiegészítéséből, az újonnan alkalmazott községi orvos fizetéséből és főként a katonaság számára szükséges bútorzatra fordított összegből tevődött össze, már az év elején 1931 pengőforint 30 krajcárral megnövelték a hiányt. Az 1857-es költségvetési hiány tehát ezzel együtt összesen 3847 pengőforint 19 krajcárt279 tett ki, amit az eddigiekhez hasonlóan községi pótadó kivetésével kívántak fedezni. Ehhez azonban most is a város gazdálkodására felügyelő megye engedélye kellett, az engedélyhez pedig szokás szerint a szolgabíró lehetőleg pártoló ajánlása. Duzár István polgármester ezért a városi tanács nevében - ugyanúgy, mint a szállásmesteri tisztség esetében - külön megkérte Münzberg Ferenc szolgabírót a kedvező véleményadásra:"Végre minthogy a te[kin]- t[e]t[e]s hivatal előtt is tudvalevő dolog, hogy ezen szegény városnak teméntelen adóssága van, s hogyha ezen pótlék helyben nem hagya- tik, ismét újabb adósságokba merül. Ugyanazért bátor e tanács reményleni, hogy a te[kin]t[e]t[e]s hivatal e város kérelmét méltányolva, azt hathatós befolyásával felsőbb helyen pártolni és támogatni fogja." A város lakosságának mindez meglehetősen sokba került, hiszen a pótadó összegéhez minden adóforint után 46 krajcárral kellett hozzájárulni. Ez végeredményben 76 %-os280 községi pótadóval volt azonos. 1858-ban a költségvetési hiány 2601 Ft 39 krajcárra mérséklődött.281 Az 1859-es költségvetési előirányzatban a kiadás 3062 Ft 36 krajcárral lépte túl a bevételt, amit a városi lakosok által fizetett, összesen 8397 Ft 90 krajcárnyi egyenes adó minden egyes forintjára kivetett 36,5 krajcáros pótadónak kellett fedezni. Ezt a tervet azonban, mint ahogy eddig, valószínűleg ezután sem tudták tartani, így feltehetően az egyébként 36,5 %-os282 községi pótadó is emelkedett. 1859-ben a háztulajdonosokat emellett még külön pótadó is sújtotta. A császári katonaság tisztjei számára bérelt szállások fenntartási költ153
