Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Változó idők
ségeire ugyanis a kormány által fizetett házbér összeg nem volt elég. A hiányt csak a házadóra kirótt külön pótlékkal fedezték.2" Változó idők A definitívum korának közigazgatási berendezkedését meghatározó császári alapelvek községi rendtartások kidolgozását helyezték kilátásba a falvak és a városok számára. Ezért az önkormányzati szerveknél történt bármilyen személyi változás alkalmával a felettes hatóságok mindig hangsúlyozták a kinevezés ideiglenes jellegét. Az ideiglenesség elméletileg a megszülető községi törvény végrehajtásával szűnt volna meg. A hosszú évek óta várt törvény végül 1859-re elkészült, s a császár az év április 24-én jóváhagyta. Rendelkezései továbbra is messzemenő beleszólást biztosítottak az államnak a községi igazgatásba. Megkülönböztettek városi és ún. falusi községeket, s szóltak az ezekben megalakítandó önkormányzati szervekről is. A tisztviselőket most is a felettes kormányszervek, illetve a felügyelő közigazgatási hatóságok erősítették meg hivatalukban. A városokban a polgármester elnökletével a városi tanácsnak és az eddigi községtanács helyébe lépő, újból községi választmánynak nevezett testületnek kellett ellátnia a helyi és állami közigazgatási feladatokat. A városi tanács munkáját ún. városi küldöttek is segítették volna. A törvény a választójogot vagyoni cenzushoz kötötte és bevezette a virilizmus elvét, amellyel megfelelő befolyáshoz juttatta a legtöbb adót fizető, legvagyonosabb polgárokat (a viriliseket) a községi képviseletben. A választásra jogosultakat három csoportba (földbirtokosok, iparosok és kereskedők, más foglalkozásúak) osztotta. Az egyes csoportok által választható községi képviselők számát azonban nem a választók száma, hanem az általuk fizetett adó aránya döntötte el. így valóra vált a császári alapelvekben megfogalmazott azon igény, hogy »a túlnyomó érdekeknek túlnyomó befolyás is engedendő."2*4 A törvényt az azt kibocsátó császári nyílt parancs értelmében az egyes koronaországok sajátos viszonyaihoz és elvárásaihoz kellett igazítani. Magyarországon viszont az öt közigazgatási kerület mindegyikében e célból létrehozott bizottságok tagjai túlnyomórészt arra az álláspontra helyezkedtek, hogy községi törvényt csak a ma154
