Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az egerszegi önkormányzat átszervezése
hozandó árvaválasztmány keretei között próbálta érvényre juttatni. A fő követelésekben - a kívülről idehelyezett, idegen, a lakosság előtt ismeretlen, s éppen ezért bizalommal nem bíró hivatalnokok távoltartásában, a községtanács választási jogához és a fizetés megállapításához való ragaszkodásban, a felülről való kinevezés korlátozásában - valójában a helyi igazgatás szervezeti formái iránt az árvabizottmány felállításának ürügyén megfogalmazott igények tükröződtek. S aminek nyílt hangoztatását a politikai helyzet meggátolta, azt itt burkoltan el lehetett mondani. Ezt követően, a fenti feltételeknek megfelelően, 1858. május 12-én a községtanács megválasztotta az árvaválasztmány tagjait. Törvénytudó tagnak Ruzsics Károlyt, pénztárnoknak Krizmanits Ferencet, ellenőrnek Varga Györgyöt, nszámtudó"-nak Kaiser Józsefet, írnoknak Vörös Károlyt jelölték ki. A törvénytudó tagnak évi 500, a pénztárnoknak ugyancsak 300, az ellenőrnek 200, a számtudónak 150, az írnoknak 200 pengőforint fizetést ajánlottak meg. Szolgát évi 100 Ft fizetéssel később akartak felfogadni. Rajtuk kívül Isoó Ferenc, Kaiser József, Takács Pál, Sanits Mihály és Seregélyes István fizetés nélküli bizottmányi tagok voltak. A választmányi tisztviselők fizetésének a fedezetét a községtanács az egyenesadóra kivetett pótlék útján kívánta előteremteni. Elhatározták azt is, hub az árvaválasztmány számára a város egy iitűzmentes hivatalos szobát" átenged és azt a saját költségén fűtteti. Megállapították, hogy a pénzkezeléshez szükséges, ntűzmentes, három záros, vas pénztárládának 30 p[engő]f[orinto]kért a község birtokában van." Hozzájárulást ajánlottak még a világítási költségekhez, és a hivatali szoba bútorzatának elkészítéséről is döntöttek. A helyiséget három nagyobb íróasztallal, egy kisebb asztallal, egy hosszú asztallal, mindegyiken egy, tehát összesen öt tintatartóval, tíz hátas székkel és egy fenyőfa almáriummal kívánták berendezni. Az árvaválasztmány felállításának összes költsége 1432 pengőforintot tett ki.278 Annak ellenére, hogy a város a fenti, jelentős összegű kiadásokat magára vállalta, pénzügyi helyzete az 1850-es évek végén sem volt jobb az eddigieknél. Az 1857-es költségvetési előirányzatban a kiadások 1915 pengőforint 49 krajcárral haladták meg a bevételeket. A bevételek összegét 2195 pengőforint 41 krajcárra tervezték, ennek összetétele az eddigiekhez képest lényegesen nem változott. Továbbra is a kocsmáltatási jog, bolt- és földhaszonbér, széna és fű eladás, s a téglavetés képezték a fő jövedelmi forrásokat. Új bevétel152
