Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A katonai kormányzat időszaka 1849–1850 - A tanácsbeliek

1840-es évek első felében töltött be városi tisztséget. A bíró, Pathy János, aki 1846 végétől állt a város élén, pozíeióját most is megtartotta.19

Az újonnan kinevezettek névsorát fel kellett küldeni jóváhagyásra a kerületi főispánhoz. Az ottani döntés megszületéséig kizárólag ez a testület volt hivatva a város ügyeinek intézésére. Az 1848-as törvények szerinti képviselő-testület működéséről, vagy a korábbi városi közgyűlések tartásáról természetesen szó sem lehetett. Az 1850. január 24-i tanácsülésen a járási szolgabíró átadta a városnak a birodalmi alkotmány szövegét, majd ezt követően felolvasták azt. A szélesebb körben való megismertetés érdekében a tanács a következő határozatot hozta:» Minthogy pedig szükséges volna, hogy ezen birodalmi alkotmány az összes városi lakosságnak tudomására jöjjön - jelenleg pedig a községi gyűlések tartása eltiltva lévén - azért ezen alkotmány a szokott mód szerinti kihirdetések útján vasárnapokon fog közhírré tétetni."’0 A "szokott mód" a vasárnapi isten- tisztelet után a piactéren való kidobolást, vagy a városháza falára való kifüggesztést jelentette.

Az önkormányzati jogok gyakorlása terén az új rendszer a városokon belül létező zsidó közösségeket is szűk térre szorította. Bár a nemzetiségek nyelvhasználatát tiszteletben tartották, az egész birodalmon belüli egységes közigazgatás megteremtésének a szándéka, a birodalmi eggyéolvasztás eszméje nem tűrt meg semmi olyan autonóm gondolatot, önigazgatási törekvést, amely a rendszer hierarchikus államigazgatási szerkezetébe nem volt szervesen beilleszthető, azon belül valamiféle különállást szimbolizált. Ebből kifolyólag Zalaegerszegen is megszüntették az önálló zsidó önkormányzatot, és azt egy szigorúan csak a vallási és azzal kapcsolatos gazdasági ügyek tárgyalására felhatalmazott választmánnyal helyettesítették.21

Bogyay Lajos 1850. március 17-én összegezte először a zalai városok igazgatásának átszervezése során szerzett tapasztalatait. Dőry Gábor kerületi főispánhoz intézett jelentésében elmondja, hogy a nevezett mezővárosok a célszerűtlen gazdálkodás és jövedelmeik hűtlen kezelése miatt teljesen el vannak adósodva. Tisztviselőiknek ezért - írja a kormánybiztos - oly csekély fizetést adnak, hogy azoktól egyrészt hivatalos feladataik rendes teljesítését elvárni nem lehet , másrészt ilyen körülmények között «a megvesztegetésnek is oly tág mező tartatott nyitva, hogy a vétkek aljasságaiba legtöbbször ily me13