Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A katonai kormányzat időszaka 1849–1850 - A tanácsbeliek
zővárosi tisztviselők süllyedtek." Mivel pedig «az újabb rendszer a hivatalnokok legalsóbb fokán is oly egyéneket igényel, kik kötelességeiket lelkiismeretesen, pontosan, s minden részrehajlás nélkül teljesítik, azért bátor vagyok M[éltósá]godnak alázatosan javallatba tenni, hogy a m[ező]városi tisztviselők, kik jövőre mint közhivatalnokok a népnek közvetlen kormányzatával megbízvák, oly fizetést nyerjenek, melyből megélhetvén, idejüket és tehetségüket hivatásuknak szentelhessék." Ennek érdekében Bogyay Lajos indítványozta, hogy a városi tisztviselők fizetésüket ezután az államtól kapják és csak a szolgaszemélyzetet fizessék a városok. Végezetül újból kérte a tisztviselők létszámát, fizetését, beosztását, hatáskörét stb. rögzítő hivatali utasítás kiadását.” A kerületi főispán nem hagyta jóvá a kormánybiztos által foganatosított kinevezéseket. Ennek fő oka az volt, hogy a városi tisztviselőket ezentúl is az illető városoknak kellett eltartani, nem kaphattak az államtól fizetést. Miután Dőry Gábor erről Bogyay Lajost felvilágosította, kimutatást kért a zalai városok elöljáróinak korábbi fizetéséről, valamint a városok bevételeiről és kiadásairól annak érdekében, hogy a tisztviselői állomány nagyságát a városok tényleges teljesítőképességéhez mérten tudja megszabni. A kért kimutatásokat két változatban a zalaegerszegiek is elkészítették. A feltehetően korábban keletkezett, láthatóan sebtében összeállított verzióban sokkal kedvezőtlenebb a bevételek és kiadások aránya, mint a későbbi, részletesebben kidolgozott és a kerületi főispánnak eljuttatott kimutatásban. Az előbbiben a bevételeket 4513, a kiadásokat 4031, az utóbbiban a bevételeket 4863, a kiadásokat 3852 váltóforintra és 40 krajcárra tették. Valószínűleg azért cselekedtek így, hogy a város anyagi helyzetét - az eladósodás ellenére - a felsőbb hatóságok előtt a lehető legkedvezőbb színben tüntessék fel. így remélni lehetett, hogy az 1849. december 31-én kinevezetteknél lényegesen népesebb, előbbi hivatali és szolgaszemélyzetet megtarthatják. Jellemző, hogy a kiadások tervezésekor továbbra is a korábban szokásos 12 tanácsossal számoltak, s a fizetéseket szintén az addigi nagyságrendnek megfelelően állapították meg. Az egyes tisztviselőket megillető hagyományos járandóságokat, úgymint széna, tűzifa, gyertya stb., ugyancsak tekintetbe vették.3 Éppen úgy, mintha minden a régi mederben folyt volna tovább. A kimutatást elkészítő egerszegi elöljáróság feltehetően tisztában volt hivatali megbízatásának ideiglenessé14
