Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben - Zalaegerszegi Füzetek 5. (Zalaegerszeg, 1998)
A nemzetőrség felállítása
sága is veszélyeztethetik. Ily meggyőződéstől áthatva polgártársainkkal együtt már előre, a csend és rend fenntartását tartva szem előtt, városunkban a törvény kihirdetését megelőző ideiglenes nemzeti őrséget alakítottunk, kik egyszersmind a város kebelében minden egyeseknek vagyonát és személyét is őrzik és védelmezik.” Válaszul a zalaegerszegiek kérelmére május 5-én 200 ezüstforintot utaltatott ki Balassa Gábor szombathelyi püspök a kért célra.56 A nemzetőrségről szóló törvényt - csakúgy mint az ország függetlenségét és polgári átalakulását biztosító egyéb törvényeket - 1848. április 11-én szentesítette az uralkodó. A törvények hivatalos kihirdetésére a zalai megyeszékhelyen - mint már említettük - a május 8-án tartott népképviseleti gyűlésen került sor. Ekkor vált ismertté Zalaegerszegen a „nemzeti őrseregről” hozott 22. törvénycikk is. Míg korábban a nemzetőrségbe gyakorlatilag bárki önként beléphetett, most a törvény korlátozta, és bizonyos vagyoni, jövedelmi cenzushoz kötötte, egyúttal pedig kötelezővé tette a nemzetőri szolgálatot. Ennek értelmében mindazok, „kik városokban vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben, 200 pengőforint értékű házat vagy földet, egyéb községekben fél telket, vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot kizáró tulajdonul bírnak, vagy ha ily birtokot nem bírnak is, de 100 pengőforint évenkinti tiszta jövedelmök van, húsz éves koruktól ötven éves korukig - ha gazdai hatalom alatt nincsenek - a nemzetőrségbe beirandók, és fegyveres szolgálatot tenni tartoznak”. A törvénycikk 3. paragrafusa azonban kimondta még azt is, hogy a helyi hatóságok „a nemzetőrségbe még más oly honpolgárokat is besorozhatnak, kiket az alkotmányos rend fenntartásában érdekletteknek, s e kitüntetésre méltóknak ítélnek”.57 A nemzetőrségi törvény végrehajtása és a nemzetőrök összeírása - a megye állandó bizottmányának rendeletéi nyomán - 1848 májusában csaknem egész Zala megyében megtörtént. Akadtak ugyan olyan települések, amelyeknek lakosai csupán átkos terhet láttak a nemzetőrségi szolgálatban, más településeken viszont a nemzetőrség esetleges fegyveres lázadásától tartott az alispán, de Zalaegerszeg nem tartozott sem az előbbiek, sem az utóbbiak sorába, legalább is nem maradt írásos nyoma annak, 29
