Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben - Zalaegerszegi Füzetek 5. (Zalaegerszeg, 1998)
Zalaegerszeg az 1840-es években
Elek is csupán jó borával és bő gubacstermésével tudta jellemezni a mezővárost.8 Az 1828-as általános adóalap összeírás adatai szerint a zalaegerszegi parasztok hagyományos módon, a háromnyomásos gazdálkodás szerint művelték szántóföldjeiket. A felszántott terület egy részét ősszel, másikat tavasszal vetették be, a maradék, mintegy 3/8-nyi ugaron pedig az állataikat, döntő részben szarvasmarháikat legeltették. A Zala folyó völgyében, mélyebben fekvő területeken, és az alacsonyabb dombhátakon jó és közepes, míg a magasabb dombokon kifejezetten rossz volt a homokos, agyagos talaj termőértéke. A földek szétdaraboltsága, egymástól való távolsága miatt alig-alig használtak trágyát; a szántók 1/20, a szőlők 1/10 részét trágyázták csupán. A mezővárosnak elkülönített űrbéres legelője nem volt, az állatokat részben az ártéri réteken, részben az ugarnak hagyott szántóföldeken ill. az erdőkben legeltették. A Zala mentén fekvő réteket és kaszálókat, így a takarmányul szolgáló szénát és sarjűt gyakorta pusztította a folyó áradása. Erdeje ugyan csak az uradalomnak volt, ám a város lakói bőven gyűjthettek tűzifát az uradalmi erdőkből. A különféle úrbéri szolgáltatások - robot, fuvar stb. - terhe alól a földesűrral, a szombathelyi püspökkel kötött szerződés értelmében pénzfizetéssel váltotta meg magát a mezőváros, a terménytizedet, a szőlő kilencedet és tizedet azonban természetben adták. A mezővárosnak fél évig bormérési (korcsmáltatási) joga volt, amiből jelentős haszna származott a város polgárainak. Ezzel függött össze, hogy magas volt a szőlőművelés bére is. A mezőgazdasági idénymunkások nagy része egyes időszakokban más mesterséget folytatott. Jelentős megélhetést biztosított az állattenyésztés, valamint a város céhes kézművesipara is. Míg a gabonatermesztés területén Zalaegerszeg inkább csak önellátó volt, és kevés felesleget termelt - a város egy főre jutó szántóterülete 2,2 hold, legelője és rétje 1,1 hold, erdeje 1,6 hold, szőlője pedig 0,2 hold volt, és az egy holdra jutó jövedelem átlagos éves összege alig érte el a 2 forintot a mezőváros kézművesipara és kereskedelme viszonylag nagy mennyiségű és széles választékú iparcikkel látta el a környező kisebb településeket.9 Zalaegerszeg tiszta vonzáskörzete 18 300 főre, más városokkal megosztott vonzáskörzete pedig mintegy 24 településre, és ezek 9
