Benczéné Nagy Eszter - Fülöp István - Markó Imre Lehel: Zalaegerszeg utcanevei - Zalaegerszegi Füzetek 3. (Zalaegerszeg, 1977)

Bevezető

fejlesztéséhez. Póka Antal földmérő igen jól látta, hogy a vizenyős területekkel zárt határok közé szorított város, szinte egyetlen lehetséges terjeszkedési módja az akkoriban már meglevő észak-déli kiterjedtséggel párhuzamosan keleti és nyugati irányba építkezni. Előtte azonban a vizenyős területeket alkalmassá kell tenni az építkezésre. A térkép kijelöli a Balatoni út kiinduló szakaszát, pontosan a maival egyező vonalon. A Kovács Károly tér észa'ki részén is utcát jelöl ki, amely szervesen kapcsolódik a mai tér déli részén akkor már meglevő utcához, amelyet mérnöki pontossággá

1

! kiegyenesít. Kijelöli a térkép a Tüttőssy utca folytatását, a Kossuth Lajos utcát pedig meghosszabbítja a mai Csány László térig. Az Ady Endre utcának pedig a Kisfaludy Sándor utcától a Göcseji útig terjedő szakaszát tervezi meg. A Petőfi Sándor utcának a Kossuth Lajos utcától keletre eső részét a Bíró Márton utcáig jelöli ki, eddig tart ekkor a Bíró Márton utca is; valamint a Kosztolányi Dezső utca nyomvonalát rajzolja be a térkép készítője. Ha a város településtörténetének fejlődését a térképek alapján követjük tovább, megállapíthatjuk, hogy ez az előrelátó, jól átgondolt városrendezési terv igen lassan valósult meg. 1858-ra csak a Balatoni út és a Tüttőssy utca kiépítése történik meg. 77 esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1903-ra a tervek általában valóra váljanak. Az utcák rendezésén kívül érdeke volt a városnak az, hogy a szegényes városkép megváltozzék, eltűnjenek azok a házak, amelyekhez hasonlót ma már csak mutatóban látunk a Falumúzeumban. Ez a változás azonban igen lassú volt. A városias jelleget igen sokáig a megyeháza, a templom, a kvártélyház, az ispotály és környéke jelentette, valamint a mai Marx Károly téren a Sütő utcáig húzódó területen tartott piacok mozgalmassága, amikor is a városban lakó iparosok és a környékbeli parasztok áruikat kirakták. A város gazdagabb polgárai és az itt lakó néhány megyei vezető a Göcseji Múzeum helyén, a Kossuth Lajos és Eötvös József utcában telepedtek le. Az 1853-ban készült kataszteri felmérés város belsőt ábrázoló lapja segítségével megállapíthatjuk, hogy 30 esztendővel a nagy tűzvészek után a városnak olyan településszerkezete alakult ki, amely közel félévszázadig alig változott, de ez a szerkezet 1826-hoz képest sem mutat lényeges fejlődést. Az Ady Endre utca az Eötvös József utcáig, a Mártírok útja pedig a Petőfi Sándor utcáig szinte mind a két oldalán beépült. Teljesen kivehető a Fürst Sándor utca nyomvonala, amely a mai Petőfi Sándor utcánál 'kanyarodott be a Mártírok útjába. A Kossuth Lajos utca nyugati olda'la alig épült tovább néhány házzal a Petőfi Sándor utcánál, míg keleti felén közel a Csányi László térig sorakoztak lakóházak. A Rákóczi Ferenc utca déli felén az Arany János utcáig, az északi oldalán pedig a volt Malom utcáig épült be. Az Arany János utcának csak a keleti fele volt beépítve, kb. a mai Ifjúsági park elejéig, a Berzsenyi Dániel és Bíró Márton utcák is alig épültek tovább 3—4 házzal. A legnagyobb fokú beépítettséggel a Jákum Ferenc, Budai Nagy Antal, Kölcsey Ferenc utcák, a Kovács Károly tér, Eötvös József utca, Mártírok útja által bezárt négyszög rendelkezett, itt volt a legtöbb középület is. A századfordulóig a házakat nem utcák szerint újrakezdődően, hanem folyamatosan számozták, egytől kezdve. Igy találjuk az 1826-os és 1858-as térképeken is, ez lehetővé tette az eligazodást, mert összesen 400—500 ház volt akkoriban a városban. A házhelyek megjelölésére azonban egészen a XIX. század