Benczéné Nagy Eszter - Fülöp István - Markó Imre Lehel: Zalaegerszeg utcanevei - Zalaegerszegi Füzetek 3. (Zalaegerszeg, 1977)

Bevezető

végéig a körülírásos módszer volt elterjedt, amely az alsó és felső szomszédok, és a gyakorlatban közismertté vált utcanév-megjelöléssel tette megkereshetővé az illető házhelyet. Az 1890-es évek végéig szinte nem is létezett hivatalos utca­név a városban. Az utaknak, utcáknak a lakosság általában valamilyen helyi sajátosság után adott, nevet —- földrajzi jellege, jelentősebb épület, a lakosok foglalkozása, ott lakó nevezetes ember — ami lassan átment a köztudatba, vá­rosszerte elterjedve. Annak ellenére, hogy a korai időszakban hivatalos utcanév­adás nem volt, mégis történtek kísérletek arra, hogy egy-egy térnek, utcának hivatalosan adjanak nevet. így az 1859. november 20-án tartott tanácsülés al­kalmával határozták el, hogy a Piacteret Kazinczy Ferencről nevezik el. A gya­korlatban ez a név azonban igen lassan honosodott meg, sokszor még a szá­zadforduló táján, a hivatalos okmányok is Piactérnek nevezik a teret. A régi 140—150 éves utcaneveink közül alig maradt néhány napjainkig használatban, pl. a Könyök utca, amely 1849-ben kapta nevét. A hatósági hivatalos névadás a múlt század végén és e század elején letörölte a térképről azokat a régi neve­ket, amelyek a város korabeli állapotát, valamint sokszor életmódját, régi fog­lalkozásait is tükrözték. Az is igaz viszont, hogy ezek az új utcanevek is elég lassan honosodtak meg, hiszen néhány utcát még ma is a régi nevén neveznek pl.: a Berzsenyi Dániel utcát igen gyakran Csacsi utcának mondják. 1888-ban a ,.szépészeti és az utcák rendezése végett kiküldött bizottság" jelentésében szerepelt, hogy a házakat és házhelyeket egytől kezdve utcánként lássák el számokkal, az egyik olda'lon páros, a másik oldalon páratlan számok­kal. A jelenlegi házszámozási módszert ekkor vezették be, bárcsak jóval később terjedt el. A fejlődés és városiasodás jegyeinek kialakulása következtében 1890—1900 körül a város középső része kezd városias formát ölteni, olyan ma is fontos épü­letek készülnek el akkoriban, mint a Takarék (ma múzeum), Arany Bárány, Zrínyi Gimnázium, Zsinagóga. Zalaegerszeg mindezek ellenére kisváros maradt, falu­sias település még a századfordulón is. Nehezítette fejlődését, hogy csak későn kapcsolódott be a vasúti forgalomba és nem a legelőnyösebb feltételekkel, a Szombathely—Nagykanizsai vonal elkerülte a várost. 1885-ben Zalaszentiván és Zalaegerszeg között készült el a vasút, 1890-ben Boba—Zalaegerszeg—Lenti— Csáktornya vonalon indult meg a közlekedés. Természetesen a vasúti közlekedés megindulása ösztönzőleg hatott a város fejlődésére, de mivel a fővonalak elke­rülték, napjainkig sem tudott vasúti csomóponttá fejlődni. A köz- és magánépít­kezések sem haladtak nagyon gyorsan a városban. 1900-ban már 1319 a házak száma, de ebből 167 fából és 268 vályogból vagy sárból épült, nád vagy zsúp­tetős 380, fazsindelyes 223 lakóház. 1930-ban az 1717 lakóépületből még 5 min­dig fából készült, 103 pedig náddal vagy zsúppal, 69 pedig fazsindellyel fedett. Területileg azonban minden irányban jelentősen megnövekedett a város. Nyu­gati irányban az Olai utca valamivel túlnyúlt az Ebergényi úton, beépítettségi foka jelentősen nőtt, keleti irányban pedig a Bíró Márton utcán túl a Bethlen Gábor, Bocskay István, Toldi Miklós és Kinizsi Pál utcákkal (Páterdombi város­rész) bővült a város. Ekkor nyílt meg a Petőfi Sándor utca Ady Endre és Kossuth Lajos utcák közötti szakasza, valamint jelölték ki a Petőfi Sándor utca nyomvo­nalát a Kossuth Lajos és Bíró Márton utcák között. Szintén ebben az időben

Next

/
Thumbnails
Contents