Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)

FÜGGELÉK - 16. Nagy Ferenc Batthyány Ádámnak

menden létemben beszélhettem, hogy mikor ideje lenne, s ugyan ploqualni akarnák Kanizsát, élésével együtt köllenék fölhozni a népet, s oly helyre tenni, az hol hasznot tehetne az országnak, de igy hiszem, ott marad annak minden földbéli veteménye, megtakarja (!) Kanizsa magát belőle, s az Nagyságod alatt levő végházakat fogja pioqualni, mert hasonlóan s nagyobbat cselekszik a körülettek való falukkal. Mind ezeket Nagyságod nálomnál jobban tudgya, de ezen nem győzök eleget csudálkozni, hogyha bár ezek nem consideraltatnának is Nagyságodnak s Nagyságod után nékem nem parancsolnak felőle, hanem őkegyelmének, ha ugy parancsoítatik, én is elvárom ezéránt a Nagyságod parancsolatját, de hac modalitate, hogy bevalljam, nem fér kötelességemhez, mert ha a végházokban a török excursiojárul hir nem adatik a parasztságtul, bizony Szegedén föllyül s Grácz táján jár a kanizsai török hir nélkül (...) hanem kérjük seregestül alázatossan Nagyságodat, ne feletkezzék szegény végbeliekrül is, mert látja az Ur Isten, felének lova nincsen, csaknem éhei hal meg. Szükséges-e valamely tisztviselőt fölküldenünk, vagy nem, amit Nagyságod parancsol, atévő leszek. Kivánom, Isten tárcsa és éitesse Nagyságodat kedves jó egésségben. Datum Egerszegh. Die 12 Április 1687. Nagyságodnak alázatos szolgája Nagy Ferencz