Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)
ZALAEGERSZEG A XVII. SZÁZADBAN - Hadi események
Talán ezt a korszakot helyesebb 1664-el, mint 1660-al zárni. Várad elestét, Erdély bukását követően az új török nagyvezér, Köprülü Ahmed Magyarország ellen indult hataimas sereggel. Az 1664-es hadjárat eseményei (Zrínyi Miklós és a bécsi udvar szerepe) közismertek. A hadjáratok során — 1ó64-ben — Zrínyi-Újvár feidúlása után a törökök a zalai várakban is jelentős károkat okoztak. Kanizsa magyar részről történő sikertelen ostroma után a török csapatok egy része Kanizsa alól zsákmányolni indult. Felgyújtották Kiskomáromot, majd Egerszegre mentek, amely heves ostrom után rövid idő alatt török kézre került. A magyarok kiszöktek. Montecuccoli serege nem tartotta érdemesnek, hogy Egerszeg alá menjen, mert addigra a várat a törökök már felgyújtották. 68 A források egybevetése és kritikai vizsgálata után egyértelműen az derül ki, hogy Egerszeg — a többi kis várhoz hasonlóan — megiehetősen magára volt utalva, s ezért nem tudott eredményesen védekezni. A vár felgyújtása konkrét tény. Újjáépítéséről és az azzal kapcsolatos nehézségekről, az előző fejezetben volt szó. A második időszak jellemzői: (i664—1690.) A török elieni felszabadító háború megindulásáig a már ismertetett jelenségek a jellemzőek, azzai a különbséggel, hogy konkrétan a zalai végvárak vonatkozásában is egyre jobban tükröződik a török gyengüiése. A végvárak életében ez mindenekelőtt abban hat, hogy a katonák és a tisztek már kevésbé félvén a töröktől jóval kevésbé veszik komolyan a katonáskodást, illetőleg a katonáskodással járó teendőket, oz azzal kapcsolatos kötelességeket. Végső soron tehát fokozódik, néha katasztrofális méreteket ölt a lazaság, a fegyelmezetlenség. Leginkább abban nyilvánul ez meg, hogy a katonák nem fogadnak szót a tiszteknek, nem törődnek többé a várak védelmével, legalábbis kevésbé, ebből következően időnként és helyenként a várak létszáma is, tehát ereje nagymértékben csökken. 1676. november 17-én ismét súlyos kár érte a várat, ugyanis immár nem először — a leveiek tanúsága szerint — porrá égett. (W A levelek nagy számban említik, illetőleg panaszolják a végházak, konkrétan az egerszegi vár fogyatkozását. 11 A rossz ellátás, a fizetetlenség még sürgetőbben érezteti hatását, mint az előző időszakban, ehhez járul a katonák fokozódó türelmetlensége. Az eddig felsorolt jelenségeket mintegy összegezve mutatja be a Kanizsa körüli végváriaknak 1676-ból való panasza (a latin szöveget érdemes teljes egészében magyar fordításban ismertetni):' 1 ,,A Kanizsa körüli végbeliek panaszai (gravamina) és nehézségei : 1. A végbeliek, akik a szűkölködés idején a zsoldtól is megfosztattak, mint a kapornakiak, pölöskeiek, kemendiek és egerváriak közösen panaszolják, hogy lehetetlen magukat ellátniok, ugyanis eddig egyedül a mezei munkájukból táplálkoztak csak, emellett a törökök folytonos kalandozásai, foglalásai, pusztításai, a barmok el-