Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)
II. A felekezeti iskola - Az iskola jellege
Az iskola jeüege 1788-ban a város kérte, hogy iskoláját az új iskolai kategóriáknak megfelelő magasabb szintű, úgynevezett „nemzeti iskolá"-nak ismerjék el 7 , melyben a latin nyelv elemeit is tanítják, és amelyből egyenesen az első gimnáziumi osztályba, a grammatikaiba lehetett lépni. Ezt a minősítést, ha nem is akkor mindjárt, sikerült elérnie, mert 1821-ben a régi iskolának egyetlen ránk maradt nyomtatott értesítőjében 46 tanulót osztályoztak a latin nyelvből is, ugyanolyan fokozatbeli különbségeket tévén a csak névszó ragozást tanuló „declinistae", az igeragozást is tanuló „conjugistae", és a mondattan bizonyos elemeivel is megismerkedő „comparatistae" és compositores" között 8 , mint az 1760-as és 1770-es években a kanizsai gimnáziumban. Ez a nemzeti iskola működött 1835-ben is, amikor a város a ,,deák nyelvet tanító professzor" fizetését újból megállapította". Valószínűleg egészen 1848-ig ilyen iskolaként működött, azonban a szabadságharc bukása után nálunk is bevezetett egységes osztrák Organisations Entwurf ilyen magasabb iskolát nem ismert, a városnak csak két osztályos elemije maradt 10 . Ennek elvégzése természetesen nem jogosított gimnáziumi felvételre, ezért 1858-ban harmadik osztályt", majd ez sem lévén elég, 1862-ben IV. osztály!: is szerveztek 12 , de a helytartótanácsnak még további kívánságai is voltak, így a leányoknak külön osztályba csoportosítása, és az iskola felszerelésének tökéletesítése iránt, ami egyben a tanítók számának emelését is jelentette 13 , míg végül a helytartótanács 1865. augusztus 10-én az iskola „nyilvánossági jogát" azaz a középiskolai felvételre való teljes alkalmasságát elismerte 1 '. Az iskola fenntartásának teljes anyagi gondja a várost terhelte, de a tanítás irányítása, ellenőrzése, — ahogy kifejezték az iskola igazgatása — a plébános kezében volt. Már a Horváth Ferenc tanítóval 1773-ban kötött szerződés is kiemeli, hogy a tanító „Fő Tisztelendő Canonok és Esperest Urnák parancsolatytya szerint elejbe adandókban" köteles tanítani és „istennek félelmére ösztönözni 1 '". A plébánosnak ez az igazgatói hatásköre még növekedett az 1855. évi konkordátum után, amikor a tanítók fizetési ügyei ugyan a városi képviselőtestület hatáskörébe tartoztak, de az egész fegyelmi jogkört a plébános gyakorolta. Az új tanítókat is ő nevezte ki, vagy később ő javasolta kinevezésüket — a megyéspüspök útján — a helytartótanácsnak 10 . Volt a városban az izraelita hitközségnek is iskolája, minthogy az izraelita gyermekeket nem küldhették a plébános igazgatása alatt álló katolikus iskolába. Ezzel az iskolával azonban a város sem törődött, semmiféle felsőbb felügyelet alatt nem állott. Létéről is csak onnan tudunk, hogy 1851-ben Blaustein Mózest, aki 25 éven át (tehát 1826 óta) Zalaegerszegen mint izraelita tanító működött, egy Veszprém megyei faluban rabbinak alkalmazták, és átköltözése céljából a város részére erkölcsi bizonyítványt adott. Helyébe Gutman tanító került Hahóiról 17 . 1855-ben azonban már Schöffor Móric az izraelita tanító, akinek egy Oberzel nevű segédje is van 18 . 1831 óta tanított ugyanitt Weisz Joel, aki 1868ban az iskola vezetője volt. A hitközség iskolaügyeit külön bizottság intézte Dr. Graner Mihály orvos elnöklete alatt'". Állítólag 1835 előtt Németh Jánosnak és Saláta Jánosnak magániskolája is volt a városban 29—39 diákkal. Itt gimnáziumra is előkészítettek tanulókat 20 .
