Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)

IV. A Zalaegerszegi Állami Elemi llskola - Az államosítás, elhelyezés

így az óvoda emeletén lévő tanteremmel együtt átmenetileg megint megoldódott a helyzet, de a Mária utcai termeket ideiglenesen ismét használatba kellett venni

13

, és azt mindaddig használták is, amíg véglegesen le nem bontották az új postaépület építésekor

14

. Az első világháború alatt többször igénybevették a központi épületet katonai célokra. Forrásaink nem beszélnek arról, hogy az első világháború után a megnövekedett számú tanulócsoportokat hogyan tudták elhelyezni. Valószínűleg újabb bérletek szerzésével, szükségtantermekkel vagy váltogató tanítással oldották meg a kérdést. A város végül sem térhetett ki egy új épület felépítése elől. A háború befejezése után újra napirendre kellett tűzni ezt a kérdést. Az izraelita hitközségnek is szüksége lett volna a Tompa utcai épületére, legalább is annak egyik részére. A városi képviselőtestület el is határozta, hogy az épület egy részét visszaadja, bár ez négy tanterem veszteséget jelent

15

. A határozatot azonban vagy nem hajtották egyelőre végre vagy pedig csak később — pótlólagosan — bérelt tantermekről volt szó, mert még 1923-ban is öt osztály van a Tompa utcában elhelyezve. Az tehát világos volt mindenki előtt, hogy a városnak új iskolaépületet kell építenie. Az új épület helyének a kijelölése azonban még vita tárgyát képezte. Külterületi iskolák létesítése sem tette volna feleslegessé az új belterületi iskola felépítését. A vita tulajdonképpen akörül forgott, hogy a város nyugati részének fejlődése milyen ütemű Tesz, mennyire vigyék nyugatra az új iskolát. A Pehm József apátplébános körül csoportosuló klerikális erők az új olai templom és ferences zárda közelében szerettek volna egy gócpontot kialakítani és az új elemi iskolát a templommal szemben felépíteni. A másik tábor, amelynek szószólója Fridrik István tanító volt, helyesen mutatott rá, hogy ez a terv az iskolába járó gyerekek igen nagy részének hátrányosabb. A kérdést végül is a honvédség laktanya igénye (az olai templommal szemben szüksége volt a laktanyára) döntötte el, és így került sor az új Jókai utcai épület felépítésére. Az 1931/32-es tanévet már az új épületben kezdte meg a II. körzeti iskola, amely ekkor vált tulajdonképpen önálló iskolává. A Tompa utcai, a Deák téri és az olai régi helyiségeket akkorra már végleg kiürítették

10

. De a központi elemi iskola épülete is sok kívánni valót hagyott maga után. Visszatérő probléma volt az épület eredendő korszerűtlensége, amelyen változtatni nem volt lehetséges, hiszen a Jókai utcai épület felépítéséhez is a város tetemes államsegélyt volt kénytelen igénybe venni. A felügyeleti szervek általában csak azokat a kifogásokat tették szóvá, amelyek kiküszöbölésére megvoltak a reális lehetőségek, és legfeljebb csak általánosságban említették meg, hogy az épület elavult, nincs tornaterme, nincs udvara stb.

1

'. A tanfelügyelő már 1914-ben tett egészségügyi kifogásokat, elsősorban a mellékhelyiségek nem megfelelő elhelyezése miatt'

8

, később is többször közben járt a városnál a korszerűsítés és a javítás érdekében. 1936 szeptemberében a polgármester dicsekvően jelentette, hogy a központi iskola egész földszintje ,,a kor követelményeinek megfelelően mondhatni átépíttetett." A továbbiakban azonban kiderült, hogy ez az átépítés csak hét tanterem, az igazgatói és a tanítói szoba padlózását jelentette, továbbá két nagyobb termet szétnyitható fallal' egyesítettek és egy harmadik termet is hangfogós tapéta ajtóval a nagyteremmel összekötöt-