Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)
III. A községi iskola 1869-1897 - A tanulók
Az osztályozás elég szigorú volt, sok a gyenge előmenetelű. Ennek következménye volt a nagyon sok osztályismétlés. Példának bemutatjuk az 1877—78. tanévből a I. vegyes és az I—V. fiú osztályok eredményét. I. vegyes I, fiú II. fiú I II. fiú IV. fiú V. fiú kitűnő 15 12 8 4 3 4 jeles 8 11 15 14 5 2 elsőrendű (jó, elégséges) 16 49 41 35 23 2 másodrendű (bukott) 4? 18 4 6 8 — kimaradt 12 6 5 13 6 — meghalt 3 1 — — — — A későbbiekben a kimarad ások száma csökkent, de az I. és II. osztályban a bukásoké egyáltalában nem. E nnek is köszönhető ezek nek az osztályoknak magas létszáma. A bukottak és kimaradottak számáról a következő adatokat mutatjuk be. 1886—87-ben I. osztály II. oszt. III. oszt. IV. oszt. összlétszám 213 134 117 108 ebből bukott 26 14 10 7 kimaradt 5 1 7 3 elköltözött — 1 — 2 1895—96-ban I. oszt. II. oszt, III. oszt. IV. oszt. V. oszt. VI. oszt. összlétszám 234 194 229 162 55 11 ebből bukott 35 26 25 11 8 — kimaradt 3 6 4 — — — elköltözött 5 5 9 1 1 2 Tehát míg az első osztályban a tanulók 12—14 százaléka bukott, a negyedikben csak 7—8 százalék. Nyilvánvalóan főleg azért, mert az első osztályban a gyengébb tanulóknak fokozott támogatásra, egyéni fogíalkozásra lett volna szükségük, ezt azonban ebben a tömeg tanításban nem lehetett megadni. De a felsőbb osztályokba jobbára csak azok jutottak fel, akik vagy maguk ambicionálták legalább némileg a tanulást, vagy a szüleik, és így otthon támogatták őket. Első osztályba azonban azok is beküldték gyermekeiket, akik éppen csak az iskolamulasztási bírságot nem akarták viselni. Az iskoláztatás költségei ugyanis csak látszatra voltak nagyok. Mert igaz ugyan, hogy elvileg évi 4 forint tandíjat és 25 krajcár beiratkozási és könyvtári díjat kellett vol'na fizetni, de az 1877—78. tanévben az I. osztály 91 tanulója közül mindössze 20 fizette a teljes tandíjat, 33 tanuló tandíját a Jákum alapítvány viselte, fél tandíjmentességet kapót 20 (csak évi két forintot fizettek), a várostól kapott tandíjmentességet 10, nyolc tanuló pedig nem rendezte a tandíját, de bizonyítványt kapott" 0 . Az 1887—88. tanévben pedig a Jákum alapítványból kilenc kitűnő rendű szegénysorsú tanuló a tandíjmentességen kívül ruhát, csizmát és tankönyveket, 18 jó rendű csizmát, tankönyvet és tandíjmentességet, 132 jó és elégségesrendű tandíjmentességet kapott, ezen kívül a város terhére is 53 tanuló részesült tandíjmentességben 1 ". Az iskolázás közvetlen anyagi terhei tehát alig akadályozhatták a tanulást.
