Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)

Kapiller Imre: Degré Alajos zalai levéltáros és levéltár-igazgató

könyv kiadása, azonban ez a levéltárosoknak a konkrét anyagban való útbaigazításait nem teszi feleslegessé, sőt ha nevelő feladatát komolyan fogja fel, elkerülhetővé sem. Azt is be kell ismernem, hogy ez a nevelés bizony sokszor marad pusztába kiáltó szó az olyan kutatókkal szemben, akik már régen kutatnak, az anyagot ismerik, de történelmi olvasottságuk nincs, azt hiszik, hogy ők már mindent tudnak, és töltik az időt, a papírt olyan kutatásokkal, amelyeknek nem lehet hasznát venni, mert a tudományos színvonal hiánya az országos történelembe való beillesztés mellőzése folytán munkáikat felelősségtudattal bíró lektor nem javasolhatja kiadásra.

Az iratrendezés és segédletkészítés elsőrendű fontosságát épp a kutató történész nem tagadhatja le. Magam is régebben vagyok kutató, mint levéltáros, de épp a vita során elhangzott megjegyzésekkel értek egyet, mikor be kell ismernem, hogy hosszú ideig a Zala megyei helytörténeti kutatásoknak 1849-nél meg kellett állniuk, mert a Bach-kori iratok segédlet nélküli, áttekinthetetlen tömegben álltak, egyes fondok még mindig ömlesztett állapotban vannak. Ez utóbbinak felszámolása most van folyamatban. Szerintem a levéltáros jobban szolgálja a helytörténeti kutatást, ha ezt a tarthatatlan állapotot megszünteted, mint ha ő maga színvonalas tanulmányokat tesz közzé.”34

A hatvanas évek második felében fontos változások következtek be az országban. A csak átmenetinek bizonyuló időszak — melyet új gazdasági mechanizmusként szoktunk emlegetni — nem csupán a gazdaságban, de az élet egyéb területein is új lehetőségeket hozott. 1967-ben az Olaszországban és Jugoszláviában megforduló zalai levéltáros, Simonffy Emil mellett Degré Alajos is hosszabb időt tölthetett külföldön. Degré egy hónapos jugoszláviai kiküldetésének fő célja a Zala megye készülő hely- történeti lexikonja számára a zágrábi és a varasdi levéltárban végzett a- nyaggyűjtés volt. Sikerült feltárnia a Zágrábi Érseki Levéltárban található, 1622-vel induló canonica visitatiok igen gazdag sorozatát. Ezek a jegyzőkönyvek nem csupán a vitathatatlanul a zágrábi érsek joghatósága alatt álló plébániák anyagát (Muraköz, Lendva-vidék 1776-ig) tartalmazták, hanem azon területekét is, melyeknek hovatartozása a török időkben, ill. azt követően is állandó vita tárgyát képezte a zágrábi és a veszprémi püspökség között (Nagykanizsától egészen Széntgyörgyvölgyig). Degré erről

M ZML ZÁL ír. 324/1963.

61