Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Schweitzer Gábor: A virilizmus és a "zsidókérdés" az 1920-as évek törvényhatósági reformjai tükrében

a vagyoni kúriákba sorolt viriliseknek háromszorosa vagy négyszerese rendelkezzen választójogosultsággal.46

A jogalkotónak tehát távolról sem azt kellett kizárólag mérlegelnie

— okulva a múlt kudarcain —, miként változzon a korábbiaknál jóval szerényebb létszámúra tervezett törvényhatósági bizottság összetételén belül a virilis és a választott tagok aránya az évtizedeken keresztül fennálló 50-50%-hoz képest, hiszen e két tradicionális kategórián kívül további csoportok reprezentánsait is képviselethez kívánták juttatni. Az ugyan aligha volt kérdéses, hogy a nyers virilizmusról a választott virilizmusra fognak áttérni a reform megvalósulása esetén, bár ez rögvest újabb kérdések sokaságát vetette fel. Dűlőre kellett jutni, hogy a legtöbb adót fizetők jegyzékére a megválasztandó virilis tagok hányszorosa kerüljön fel. A névjegyzéken szereplő viriliseket ugyanakkor sorolják-e be vagyoni kúriákba, s amennyiben igen, miként alakuljon az egyes vagyoni kúriák által választható virilisek aránya. Kik válasszák meg egyáltalán a virilis bizottsági tagokat: maguk a névjegyzéken szereplő virilisek, avagy a hely- hatósági választójoggal rendelkezők összessége? Körvonalazni kellett a továbbiakban, hogy miféle adónemeket vegyenek figyelembe a legtöbb adót fizetők névjegyzéke összeállításakor? El kellett dönteni, kiket illessen meg az elkövetkezőkben a kétszeres adószámítás kedvezménye? Vajon helyénvaló-e, ha ugyanazon adónemek beszámítását érvényesítik a törvényhatóságok mindkét válfaja esetén, avagy szükséges valamiféle különbségtétel a vármegye és a város között? E kérdések magától értetődően vetették fel a vármegyei és a törvényhatósági jogú városok társadalma, gazdasága és politikai arculata közötti különbségeket, egyúttal arra is figyelmeztettek, továbbra sem szerencsés hasonló elvek alapján, ráadásul ugyanazon törvényben szabályozni a vármegyei és a városi törvényhatósági bizottság szervezetét. Túlontúl sok konfliktus forrását jelentették a virilisek, akiket teljesen mellőzni — a főváros kivételével — nem lehetett, ezt nem is óhajtották, de intézményes — ám a fennálló politikai rendszer alapjait nem fenyegető — visszaszorításukat mégiscsak üdvösnek tartották. A virilizmus intézménye iránti ambivalencia sajátos kettősséget tükrözött: egyfelől rendszert stabilizáló tényezőként tekintettek

— különösen a vármegyei - virilizmusra, másfelől viszont bizalmatlan4('A^ 1927. évijanuár hó 25-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója. (OKN 1927.) III. kötet. Budapest, 1927. 449. Lásd továbbá Közigazgatási reform. Magyar Közigazgatás, 1927. május 22.

76